Bánjunk óvatosan a sztíviával

Tehát e növény a cukrot hivatott helyettesíteni – de nem az egész levél porrá tört őrleménye, amit teaként használnak, vagy kapszulázva forgalmaznak és fogyasztanak! Ezek ugyanis veszélyesek is lehetnek az egészségre, mert a bennük lévő anyagok elvonhatják a szervezetből a kalciumot és a vasat. A növényből ipari körülmények között kivont szteviolglikozid viszont nem káros, azt a cukor helyett szabadon lehet árusítani és felhasználni. Erre a kevésbé ismert körülményre a szakhatóságok mostanában kezdik felhívni a lakosság figyelmét.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) hangsúlyozza, hogy a sztívialevél szárítmánya, feldolgozott formái nem árusíthatóak. Holott eddig szinte minden kiadvány azt hangsúlyozta, hogy még gyógyhatása is van e termékeknek. Nos, kiderült, hogy nem így van, csak dísznövényként lehet forgalmazni, élelmiszerként pedig csupán a legalább 95 százalékos, tiszta szteviozid és rebaudiozid-A vegyületet tartalmazó kivonat hozható forgalomba. (Sokan egyébként csak néhányszor kóstolják meg ezt az édesítőszert és lemondanak róla, mivel a „sztíviás” mellékíze elég kellemetlen. Nos, kiderült, hogy a növényben kisebb arányban jelen lévő rebaudiozid-A-nak sokkal kellemesebb az íze, ha a kivonatban ez a vegyület dominál, mert akkor a sajátos íz nem átható.)

Az Élelmiszer-vizsgálati Közlemények szeptemberben megjelenő legfrissebb száma ír a sztíviaproblémáról. A cikk szerint a 150–300 sztíviafaj közül hivatalosan a Stevia rebaudiana Bertoni nevű növény használható édesítőszer kivonatának gyártásához, amit az Európai Bizottság 2011-től E960 jelű adalékanyagként engedélyezett.

Viszont a növény és nyers vagy szárított levelei élelmiszerként való forgalmazása az unió egész területén tilos! Ennek ellenére a bioboltokban és -piacokon, illetve az interneten gyakran találkozhatunk szárított sztívialevelekkel, melyek csomagolásán általában csak az szerepel: stevia, stivia, sztevia, sztívia – és más semmi…