Nem adják fel

A napokban érkezett a hír: a kúria szerint is rendben vannak a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága által kötött földbérleti szerződések. A hortobágyi és bihari gazdák küzdelmét az igazságukért lapunk is figyelemmel kísérte. Megírtuk, hogy olyan gazdák nem jutottak legelőhöz, akik több száz juhot, szarvasmarhát tartanak, ellentétben azokkal, akiknek csak mutatóban akadnak jószágaik.

Amit a helyszínen tapasztaltunk, azt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal hatoldalas jelentésében támasztotta alá. Volt olyan kedvezményezett, akinek a cége a pályázat beadása után alakult meg, másvalaki a kötelező állatlétszámmal élt vissza – hogy csak néhányat említsünk a hivatal megállapításaiból. A valódi gazdák meggyőződése egyértelmű: a mostani, állat nélküli kedvezményezettek egyetlen célja a területalapú támogatás felmarkolása, mely összeg a különböző jogcímekkel együtt akár 140-150 ezer forintra is rúghat. Nem érnek semmit az állatlétszám ellenőrzései sem, ugyanis ezekről az érintettek rendre előre értesülnek és a marhákat egyik helyről a másikra hurcolják.

A szomorú eredmény – osztotta meg a véleményét Rezes Gábor –, hogy az anyajuhállomány fél év alatt 40 ezerrel csökkent. Reményre ad viszont okot, hogy a kishantosiak keresete nyomán az Alkotmánybíróság már vizsgálja, nincsenek-e ellentétben a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet működését szabályozó miniszteri rendeletek, utasítások a magasabb rendű jogszabályokkal. Mert ha igen, s ezeket megsemmisítené a taláros testület, akkor az erről szóló határozatot mindenképpen csatolnák a strasbourgi nemzetközi bíróságnak címzett beadványukhoz.

Mert a gazdák eltökéltek, hogy a kúria döntése nyomán sem adják fel a küzdelmüket az igazság érvényesüléséért.