Magasra az ágyást!

Mint például, hogy a réteganyagok korhadása révén keletkezett hő hatására az ágyás növényei gyorsabban növekedjenek. A magas ágyást készíthetjük betonból, téglából, gömbfából, terméskövekből, de a legegyszerűbben időálló festékkel kezelt deszkából építhetjük. (A keret méretre vágott elemeit több kertészeti árudában is beszerezhetjük, így csak az összerakás marad ránk.) Mivel a keretnek nagy súlyt (a betöltött földkeverék súlyát) kell hordoznia, méterenként (kívülről) verjünk le egy-egy erős támasztókarót.

Megépítés előtt tanácsos sűrű szövésű műanyag vagy fémhálót elteríteni az alapterületen, hogy távol tartsuk a talajlakó állatokat.

Az ágyás „lelke” a benne felhalmozott rétegek milyensége, mennyisége. Öt különböző réteg egymásra halmozása ideális feltételeket teremt. Közülük az első – pontosabban a legalsó – réteg 5-10 centis darabokra vágott metszési nyesedékből álljon, így alulról jól szellőzik az ágyás.

Második rétegnek az olyan, már gyorsabban enyésző szerves hulladék ajánlott, mint a bab, borsó, krumpli, levágott virágok szára, a szalma vagy a nádtörmelék. A harmadik rétegben a hullott lomb, a fűkaszálék, a fenyőfák tűlevele kaphat helyet, de ajánlott ezekhez fenyőkérget is keverni. Negyedik rétegnek legjobb az érett szalmás istállótrágya, illetve az érett kerti komposzt.

A legfelső, ötödik réteget apró morzsás komposztföld vagy jó minőségű kerti föld alkossa, 20 centi vastagon.

Az egyes rétegeket taposással tömörítsük, de arra a későbbiekben is számítsunk, hogy a tenyészidő során (ősztől tavaszig) az ágyás szintje 20-30 centit is süllyedhet. Ezért a mutatkozó hiányt időközönként földpótlással meg kell szüntetnünk. A magas ágyást legcélszerűbb északdél tájolásban megépíteni. A magas növésű zöldségféléknek az ágyás északi részén, a közepeseknek a közepén, az alacsonyaknak pedig a déli területén adjunk helyet.