Kertésznaptár: Türelemjáték az egyelés

- Ha sárgarépa- és petrezselyempalántáink már legalább 4 lomblevelesek, elkezdhetjük az egyelésüket. (Nemszeretem munka, de elhagyhatatlan, mert a ki nem egyelt állomány leromlik.) Legjobb erre kiadós eső után sort keríteni, mert akkor a fölöslegesnek minősített palánta könnyen kihúzható. (Száraz időszakban, ha a munka már sürgető, a sorok alapos beöntözésével idézhetünk elő hasonló helyzetet.) Úgy ritkítsunk, hogy a meghagyott palánták legalább 5, de inkább 10 centire legyenek egymástól. Az egyelés türelemjáték, ezért ne is akarjunk nagy rohammal túl lenni rajta. Már csak azért sem érdemes elsietni, mert a fejlődő zsenge gyökerek egy részét (főleg a petrezselymet) felhasználhatjuk a konyhában, így akár egy hónapig is eltarthat, amíg beállítjuk a végleges tőtávolságot. (De ennél tovább nem célszerű várni.) Azonban már az elején ritkítsuk ki az egész állományt 2-3 centi tőtávolságra, amit aztán a munka végére 10 centisre állítsunk be.

- Még vethetünk retket, sóskát, spenótot, duggathatunk hagymát. Kezdjük el kiültetni a káposztafélék palántáit a trágyázott földbe. A rövid tenyészidejű káposztafajtákat 40 x 30, a közepes tenyészidejűeket 40 x 50, az egészen későieket pedig 50 x 60 centiméteres sor- és tőtávolságra ültessük, majd alaposan öntözzük be a töveket. A csemegekukorica talaját 25-30 centi mélyen ássuk fel, és forgassunk bele 8-10 kiló érett szerves trágyát négyzetméterenként.

- A kilombosodott málnavesszőket kötözzük a huzalokhoz. Érdemes meggondolni, hogy (természetes alapanyagú) lenzsineget vagy műanyagot használunk- e, mert ha az utóbbi szétszóródik a kertben, szemét lesz belőle, míg az előbbi idővel elbomlik.