Jóllakott kannibálok

Az éghajlat változásával egy időben legalább 20-30 százalékkal nagyobb tömegű vízinövény termelődik a természetes vizeinkben, legyen szó horgásztavakról, belvíz- vagy árvízelvezető csatornákról.

Ez egyértelmű jele az utolsó évtized erős felmelegedésének és a vízinövények – hínár, sás, nád – megnyúlt tenyészidejének. Így a drága pénzen kikotort csatornákat két év alatt úgy benövik, hogy szinte leállítják a vízáramlást. Vízáteresztő képességük minimális lesz, holott éppen az a feladatuk, hogy sok víz (bel-, árvíz, nagy esők stb.) idején gyorsan csökkenthessék és mielőbb elvezessék a felesleget, illetve igény esetén az öntözéshez adjanak vízkivételi lehetőséget.

Amúgy a vízinövények nem kevés hasznos vizet használnak el előlünk: egy-egy nádtő naponta, hogy hűtse magát, tíz litert párologtat! A sok és nagy tömegű vízinövény ősszel, a fagyokkal elpusztul és lebomlik, így a következő évben még több tápanyag áll az új növénygeneráció rendelkezésére, gyorsítva a medrek feltöltődését. Míg korábban évente egy idényben 2-3 mechanikai kaszálással ideiglenesen meg lehetett tisztítani a csatornák medrét, manapság már 4-5 ilyen – sok pénzt, embert és környezetszennyező motoros gépet, traktort, kotróalkalmatosságot igénylő – beavatkozás elegendő csak.

A rendszerváltás előtti években még engedélyezték, hogy ezt a munkát az amurra bízzák, amely kimondottan a vízben tenyésző növények fogyasztásából él. A mintegy 50 éve keletről importált, tehát nem őshonos amur az egyetlen, amely képes tisztán tartani a tavakat, csatornákat, segíti a vízkormányzást, s nem mellékesen kiváló a húsa, és az egyik legkeresettebb, nagyon jól küzdő, békés sporthal a horgászok számára. Egy nagy baj van vele: szaporodóképes nem őshonos hal, a természetvédelmi irányelvek miatt kihelyezése a természetes vizekbe tilos. (Az általa „eltüntetett” növényzet eredetileg őshonos halaink élő-, táplálkozó-, búvó- és szaporodóhelye is egyúttal.)

Az Aranyponty Halászati Zrt. keltetőházában – a keszthelyi Georgikon Egyetemmel közösen – termékeny ikrakezelési megoldást kísérleteztek ki, amelynek hatására az ikrából kikelő amurlárva steril lesz, azaz felnevelve 1-2 nyaras korában a természetes vizekbe is kiengedhető, hiszen az uniós és a hazai irányelvek csak a szaporodóképes egyedek kihelyezését tiltják – tájékoztatta lapunkat Lévai Ferenc, a rétimajori Aranyponty Zrt. vezetője. Nagyon sok kérdésre kell még választ kapni, így például arra is, hogy az amur táplálkozása során mely növényfajokat részesíti előnyben és melyeket kevésbé, vagy hogy a meglévő vízinövényzet tömegének függvényében miképpen számoljuk ki az egy hektárra kihelyezhető amurok számát. Ha a válaszok megszületnek, reméljük, a védett vízinövényekért aggódó természetvédők is megnyugodhatnak.

A sterilitást műszeres vérvétellel kontrollálják, és csak a 90% feletti eredmény fogadható el. A steril amurra óriási lesz a kereslet, bár ahhoz, hogy a vízinövényzet számottevő csökkenése álljon be természetes vizeinken, minden halszaporító üzemnek steril amurt kellene előállítania.

A rétimajori cég másik rendkívülinek tartott fejlesztése a csuka mesterséges neveléséhez kapcsolódik.

A cél az volt, hogy a mesterségesen szaporított csukalárvából minél nagyobb méretűeket tudjanak nevelni, hogy így ellenállóbbak legyenek és többen érjék meg a horogérett kort. Eddig ugyanis 3-3,5 centis korukig medencékben, tápon nevelték, utána a csuka agresszív lesz, ragadozni kezd, kannibállá válik – a nagyobbak megeszik vagy halálra sebzik a kisebbeket –, és százból csak 20 éri meg a 6-7 centis méretet. A 3-3,5 centis kis csuka viszont még nagyon törékeny, a természetes vizekbe kihelyezve csak akkor marad meg igazán, ha sok a táplálékszervezetnek számító plankton és a viharmentes jó idő. Hasznosabb lenne egy hónappal később, kétszeres méretig nevelni, majd a nagyobb testű állományt kihelyezni, hogy a már elívott kárász- és törpeharcsalárvát fogyassza. Nagy eredmény, hogy mindezt sikerült elérni: a technológiában száraz táppal etetik és magas hengerben nevelik az állatokat.

A legéhesebb és falánk egyedek így a tápot a vízfelszínhez közel, a kevésbé éhes kisebbek a henger közepén és alján kapják el.

A száraz táp az emésztés során vizet vesz fel, eltelíti és jóllakottá teszi a kis csukát. A henger alak miatt a hal nem lát ki, körbe-körbeúszva a sok fajtársa mellett önmagát látja, sokszor odakap az üvegfalhoz, a saját tükörképéhez.

Ez néhányszor ismétlődik, majd miután zsákmány nélkül marad a kísérlet, a halacskák egy idő után ráunnak – és ami a fő: a szomszédos társaikat sem zavarják tovább.

Az újítással sikerült 20-ról 80-90 százalékra növelni a nagyobb méretű, mesterségesen nevelt kis csukák arányát. Ennek a halnak óriási a piaca kül- és belföldön egyaránt.

Nincs annyi 7-8 cm-es előnevelt csuka, amit a horgászok ne vennének át, illetve az a mennyiségű csukahús, amit a gasztro- és sporthorgászpiac ne venne meg a termelő számára is nagyon jó áron.

A csukák óriási szolgálatot tesznek a nem kívánatos kárász-, törpeharcsa- és keszegivadékok korai felfalásával. Ez azért is fontos, mert természetes vizeinkben kevés a ragadozó – így a csuka is –, ugyanakkor sok az értéktelen apró hal.

Csak 3-4 évente alakul úgy, hogy az idő- és vízjárás kedvezzen a természetes ívású csuka megmaradásának.

A többi évben elmarad az ívás, mert a kritikus első hónapban elpusztul az ivadék.

Munkatársunktól



Áttörést hoz az új technológia a keresett csuka mesterséges
előnevelésében – Fotó: Fent Győző 

A steril amur
horgászhatóvá
alakítja tavaink
és csatornáink
medrét, javítja
a vízáteresztő
képességet, s
nem mellékesen
élvezetes a
fogása és a hal
húsa is – Fotó: Fent Győző

- Fotó: Kállai Márton