Szigetvári példa – Leállították a fagyilkolást

Aztán a fővárosi Római-part elszánt védelme idéződik fel bennem. Szintén a civilek küzdenek a fákért, a part hangulatáért. Az önkormányzat – kerületi és fővárosi – pedig magyarázza, mennyire jó lesz az, amikor majd a gáttal megvédik a part menti ingatlanokat. Igaz, hogy mindennek a fák látják kárát, mert azok közül bizony jó néhányat fel kell áldozni… Arról viszont mélyen hallgatnak, hogy a közelmúltban épült hatalmas társasházak emelésének jóváhagyásával melyik érdekkör tagjainak bankszámlája hízott…

És akkor olvasom ezt a hírt, mégis alig akarom elhinni. Ilyen is van?

Pedig a fagyilkolás itt is ugyanúgy kezdődött, mint szerte az országban.

Jött a felújítással megbízott beruházó, és kezdte döntögetni a lucfenyőket, nyírfákat. Már vagy tucatnál tartottak, amikor a felháborodott civilek hívására a rendőrök megérkeztek. Kiderült, hibádzott a fanyűvők engedélye az áldatlan tevékenységükhöz. De a sajnos egyre ritkább fordulat csak ezután következett: az önkormányzat nem magyarázkodni kezdett, hogy minek azok a fák oda, vágjuk ki, hintsük be fűmaggal a helyüket, több lesz a zöld, mint korábban. Nem, nem ilyen mesével álltak elő. Ezzel szemben a jegyző eljárást indított természetkárosítás miatt, majd asztalhoz kényszerítették a beruházót, és a civilekkel együtt egyeztettek a hogyan továbbról.

Az eredmény: több tucat fa köszönheti életét a szigetvári önkormányzat karakán kiállásának. Bizony, nagy szó ez manapság.