Tavaszváró nyugalomban

A téli álomba merülő állatok testének hőmérséklete megközelítőleg a környezetét utánozza, de sohasem hűl fagypont alá. Anyagcseréjük drasztikusan visszaesik, az ébrenléti állapotban megszokott 2 százalékára. Ez egyúttal az összes szerv működésének minimalizálását jelenti. Lélegzetvételük, szívverésük is egészen lecsökken (egyes esetekben a megszokott tizedére), s mivel az emésztőrendszer működése szünetel, ürülék sem keletkezik. Kézenfekvő, hogy a több hónapos mélynyugalmi időszakot csak úgy vészelhetik át az állatok, ha előtte bőségesen táplálkoznak, amiből tetemes tartalékot képez a szervezetük, mégpedig zsír formájában. (A kiszáradás ellen is úgy védekeznek, hogy testük e zsír egy részéből vizet állít elő.) A hörcsögök, az ürgék és a sünök például ébredés nélkül alusszák végig a telet, miközben az ősszel felhalmozott zsírkészletükből nyernek annyi energiát, hogy testük ne fagyjon meg még a drasztikus lehűlések idején sem. (A téli álmot alvó állatok anyagcseréjét a pajzsmirigyük vezényli.) Ám a mókusfélék téli álma ébredésekkel tarkított. Ilyenkor esznek az éléskamrájukból felhalmozott csemegékből, s ürítenek is. A térségünkben honos barnamedve másképp vészeli át a telet: testhőmérséklete csak némileg csökken az átlag alá, a szívverése, légzése viszont erősen megritkul. A táplálkozást kivéve minden testi működése – ha minimális szinten is – zavartalanul folyik. Így a vemhes nőstények méhében a magzatok is szépen növekednek a téli álom idején.