Többre érdemes

Már az 1500-as években termesztettük, és nagyon valószínű, hogy a filoxéravészig közkedvelt volt. Napjainkban is ott található minden borvidéken, de csak szerény arányban. A legnagyobb felületen Tokajban termesztik (ott a furminttal együtt a tokaji aszú alapfajtája), jelentős Villányban is (ahol a szőlőjéből édes, félédes borok forrnak), de az Egri borvidéken, Debrő körzetében is jó minőségű italok készülnek belőle. (A rendszerváltás előtt a debrőit nevezték ki hárslevelűnek, s ilyen címen dobtak piacra olyan borokat is, amelyekben nem vagy alig volt jelen a fajta.)

A hárslevelű erős növekedésű, ritka lombozatú, későn, október első felében érő szőlőnk. Levele ép és kerek, fürtje igen hosszú (a 40 centit is elérheti), hengeres és laza szerkezetű. Gömbölyű bogyói közepesen nagyok, lédúsak, a héjuk vékony.

Egyenletesen és bőven terem, de a rothadásra, a szárazságra és a téli fagyokra érzékeny. Szárazabb, napos fekvésben jól aszúsodik, s általában jó cukorgyűjtő is. Bora határozottan illatos, benne a hársméz, a szelídgesztenye és a szegfű illatjegyei fedezhetők fel. Ízében is fűszeres, eléggé testes, savai finomak. Löszös földön lágyabb és illatosabb, míg a vulkanikus talajon savasabb, mézes illatú borok erjednek a mustjából.

A fahordós érlelést meghálálja.

A borászok szerint a hárslevelű ma a furmint kisebb testvéreként, annak „árnyékában” létezik (borát azzal összevetve a hárslevelűé illatosabb, lágyabb és hamarabb érő), pedig tulajdonságai alapján többre lenne hivatott. Különösen a száraz borok terén kamatoztathatná értékeit, minthogy könnyed, elegáns italok készíthetők belőle, amelyek egyben magukon viselik az egyes termőhelyek jellegzetes, finom karaktereit is.