Baromfiólak rémei

 Főleg a nagy túlélő és kitűnően alkalmazkodó házi patkány, amely napjainkban a kertekben is virágkorát éli, mivel baromfi híján vígan megél a konyhai hulladékon is. A görény (vagy girind, ahogy a Jászságban nevezik), amely abban leli kedvét, hogy leharapja és szétrágja a tyúk fejét (a többit nagyvonalúan meghagyva a gazdának), ritkábban mutatkozik a lakott területeken. Eredeti környezetében, az erdők, szántók, lápok térségeiben él, jellemzően a fák gyökerei közé ásott odúban vagy a folyópartok oldalába vájt üregekben töltve pihenőidejét.

A patkány azonban ma is fenyeget, megvámolja a naposcsibe-állományt, megtámadja a nagyobb tyúkokat, kacsákat, melyeknek jellemzően a nyakát, a farát vagy a hátát rágja meg, ami gyakran a pusztulásukkal is jár. Az eredményes védekezés alapja a betonpadozatú, éjszakára teljesen zárható ól, illetve a baromfiudvart védő, szintén betonaljzatú, sűrű szemű drótkerítés.

A sötétbarna bundájú, a szeme körül fehér banditamaszkot viselő közönséges görény 30-35 centi hosszú ragadozó (a nőstény némileg kisebb). Jellegzetessége, hogy a feneke körüli mirigyekből kiállhatatlanul bűzös folyadékot választ ki. További jellemzője az előrelátás: kotorékában tekintélyes élelmiszerkészletet halmoz fel télire, a hidegre, illetve a fagyra bízva annak konzerválását. Zsákmányát többnyire békák, pockok alkotják, de elbánik a patkányokkal, sőt a mezei nyúllal is. Szeptembertől márciusig vadászható.

A testénél jóval hosszabb farkú, mintegy húszcentis házi patkány a reggeli és az esti szürkületben van elemében. Indiából indult hódító útjára, évszázadokon át hajókon utazott, napjainkban már a repülőgépeken is előfordul. Igen szapora, évente kétszer kölykezik, de némely években négy alkalommal is. Az átlagos alom 3–10 kölyök, ám találtak már huszonhárom újszülöttet is egy fészekben. Ki tudja, milyen megfontolásból, de szeret az ember közelében élni, viszont a betegségterjesztő bolhák kedvelt állataként járványügyi szempontból is veszedelmes. Méreggel, patkányfogóval pusztíthatjuk.