Fenyvesekben, nádasokban

A búbos cinege a kiterjedt fenyvesek lakója, főként a nyugati határvidék (az Alpokalja) területén figyelhető meg, de kisebb számban jelen van az Északi-középhegységben is. Állandó madarunk, hazai fészkelőállománya négyezer párra tehető, természetvédelmi értéke 25 ezer forint. Jellegzetessége a hátra hajló, hegyes bóbitája, közelségéről pirregése, „gürrüzése” árulkodik, ami egyedülálló jelzőhang a cinkék között. A fészeképítés gondját a tojó gyakran magára vállalja: a korhadó fatörzsek, öreg tuskók puhább szövetében hegyes csőrével maga vési ki a költőüreget, amit mohával, pihetollakkal, pókhálószövedékkel bélel. Ebbe érkezik március végén a 4–8 tojás, amin az anyamadár egyedül kotlik. A fiókákat mindkét szülő kora hajnaltól késő estig eteti. Főként a fenyők koronáiban gyűjtik a petéket, bábokat, pókokat, rovarokat, amivel igen sok károsítótól szabadítják meg a tűlevelű erdőket. Megtelepedésüket mesterséges fészekodúkkal, illetve téli etetéssel segíthetjük.

A barkóscinege a nádasok gyakori énekese, ahol csilingelő hangjával még a késő őszi–téli időszakban is megvidámítja a természetjárók szívét. Hazánkban főként az Alföld nagyobb tavait, mocsarait, halastavait övező nádasok nyújtanak otthont számára. Védett madarunk, értéke 50 ezer forint. Noha rendszertani besorolása vitatott (egyesek a papagájfélékkel, mások a poszátákkal rokonítják), annyi bizonyos, hogy szép öltözetű, csinos kis madár. (A feltűnő sötét színű barkót csak a hím példányok viselik.) Fészkét a nád vagy a gyékény megtört szálaira rakja, fészekalja 4–8 tojásból áll, évente két-három alkalommal költ. Rovarokkal, apró csigákkal, pókokkal táplálkozik, télen a nádmag a fő eledele. Állandó madarunk, hazai fészkelőállománya 12–15 ezer pár, ami megnyugtató arány.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK, FOTÓ: JEAN-LOU ZIMMERMANN, AFP/BIOSPHOTO