Melyiket a sok közül?

Hiszen ez az értékes, üdítő gyümölcsfaj nem hiányozhat a kertünkből. A jó döntéshez azonban tisztában kell lennünk alapvető igényeivel. Elterjedt tévhit, hogy a szerényebb tápanyagtartalmú, száraz talajokat kedveli – ehhez képest a jó szerkezetű, tápanyagban gazdag termőföldön termeszthető gazdaságosan. Az őszibarack nem szárazságtűrő – más kérdés, hogy kevés vízzel is beéri, a mandulaalanyra oltott fái öntözés nélkül is virulnak. Az alanyokról szólva a keserű-, illetve édesmandula-alanyon a fajták kötött, meleg, meszes talajon erőteljes fát nevelnek, s növekszik a fagytűrő képességük is. Savanyú, illetve homoktalajra ezek az alanyok nem alkalmasak, a kissé savanyú termőföldön a saját magoncra oltott fák fejlődnek jól. Az erős napsütésnek kitett déli domboldalakon a nagy nyári forróság erősen károsíthatja az őszibarackot, ezért az enyhébb éghajlatú lejtőkre való. Fontos, hogy fagyzugos helyre se ültessük, ott a tavaszi fagyok károsíthatják.

A faiskolák 20-30-féle fajtát is kínálnak, ajánlatukból azokra szorítkozzunk, amelyek viszonylag jól ellenállnak a betegségeknek. A magyar nemesítésű Piroska és Mariska, illetve az olasz Incrocio pieri jól szembeszáll a levélfodrosodás fertőzésével. A Jersyland, a Sunbeam, a Sunhaven és a Suncrest közepesen küzdenek meg a legjellegzetesebb őszibarackbetegségekkel, a Fayette és a Champion ebben különösen kiemelkedő. A nektarinok között a Harko a legellenállóbb, a vérbarack és a képen látható lapos barack fajtái közül a hazai nemesítésű Remény is viszonylag jól védekezik a levélfodrosodás ellen.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK