Ha már repül, elkéstünk

Az élelmiszert károsító lisztmolyok közül a készletmoly és az aszalványmoly konyhai látogatása a leggyakoribb, a szobában, illetve a gardróbban pedig a ruhamollyal találkozhatunk. A lisztmolyok lepkéje sötétebb barnás színű (képünkön), a ruhamolyé világosabb. Ezt csak a rend kedvéért mondjuk el, minthogy igen mindegy már, melyik moly köröz, ha egyszer ott van a lakásban. Mert ha repül, elkéstünk, ugyanis nem a lepke károsít, hanem a hernyója, ami nagy valószínűséggel ott tanyázik a száraztészta, a liszt, a zabpehely vagy éppen a bab között, és szorgosan táplálkozik, amiről az ürülékszemcsékkel és rágási maradékkal teli szövetcsomók árulkodnak. Márpedig a hernyó nem röpül, és épp ez a baj a ragadós, feromonos molycsapdákkal is, amelyek csak a lepkéket gyűjtik össze. (Jogos persze a lepkék gyérítése is, hiszen azok viszik tovább a fertőzést.)

Ha már repül is a moly, az korántsem jelenti, hogy tétlenül szemléljük az eseményeket. Ekkor kétségtelenül nagyobb munka vár ránk, mert ki kell kutatnunk a hernyófészkeket, megtisztítanunk minden fertőzött tételt. A továbbiakban pedig kerüljük a kamrában és a polcokon a túlzsúfoltságot, tegyük megfigyelhetővé az egyes termékeket, rendszeresen vizsgáljuk át és időnként változtassuk meg élelmiszereink helyét. Fontos, hogy minden elsőként felbontott rizses-, búzadarás-, morzsászacskót gondosan zárjunk is vissza, ha bármikor kiveszünk belőlük. (Érdemes ehhez például műanyag csipeszeket használni.) Továbbá a rendszeres és gyakori szellőztetésekkel is borsot törhetünk a molyok orra alá. Mindezen tennivalók persze a megelőzés eszközei is, idejében és rendszeresen elvégezve elejét vehetjük, hogy lakásunk a molylepkék felvonulási területévé váljon.