Miért nem fagy le a lábuk?

A pingvinek teste teljes egészében alkalmazkodott az akár mínusz 40 Celsius-fok alá süllyedő hideghez. Vastag, vízhatlan tollaik, illetve az alattuk lévő zsírréteg hatékonyan hőszigeteli őket, így testhőmérsékletük akár plusz 40 Celsius-fokos is lehet. Mindez azonban nem igaz a lábukra, amely többszörösen is ki van téve a jéghideg környezet veszélyeinek. Nem fedi tollazat, a bőre alatt jelentős zsírpárnákat sem találunk, viszont nagy a relatív felülete, és folytonos kontaktusban áll a hóval és a jéggel. Így bár – elméletben – hatalmas mértékű hőveszteséget kénytelen a talpán keresztül elszenvedni, mégsem pusztulnak el lábfagyás miatt. A dolog nyitja részben az, hogy a fagyásra kifejezetten érzékeny lábmozgató izmok egészen magasan, már a tollak és a zsír által védett testrészekben helyezkednek el. A láb ízületeit így csak a hidegnek jobban ellenálló hosszú és vaskos inak mozgatják. A fő trükk azonban a hideg környezethez alkalmazkodott vérkeringésszabályozásban leledzik. A hormonrendszer folyamatosan úgy változtatja a lábba jutó vér mennyiségét, hogy az mindig csak egykét fokkal legyen melegebb a fagyáspontnál, így nem fagy le, de eközben a hőveszteség is minimális értéken tartható.

Mindez azonban önmagában bajosan lenne elegendő az antarktiszi télben, így a pingvinek lábában (pontosan annak tövében) egy sokkal egyedibb evolúciós megoldás, az úgynevezett „ellenáramú hőcserélő” is dolgozik. Ezt a lábból kilépő, így az ott lehűlt vért visszafelé szállító vénák köré tekeredő artériákként kell elképzelni. A szívből jövő, testmeleg artériás vért még azelőtt lehűti a lábat megjárt vénás vér, hogy az a környezet miatt elveszítené hőtartalmának nagy részét. A pingvin lábában éppen csak fagypont feletti hőmérsékletű vér kering.

FOTÓ: CORDIER SYLVAIN, AFP/HEMIS.FR