Zsírbontó egzotikum

Brazíliából hozták Európába, ahol a XVI. századtól ismerik. Termesztésével a fűtött üvegházakban próbálkoztak. Följegyezték, hogy 1830-ban az Esterházy család kismartoni birtokának üvegházában négyszáz érett ananászt szüreteltek. Nagy hőigénye miatt ma is csak így lenne termeszthető, ezért inkább importáljuk.

Az ananász a broméliafélék közé tartozó, tőlevélrózsás növény, különleges terméssel, amelyet a virágzati tengelyen sűrűn álló bogyók alkotnak. Az ősi formákban a bogyók még magvasak, a nemesített fajtákban már magvatlanok. A termés csúcsán több levélből álló „copf” (levélrozetta) foglal helyet, s ha annak középső levelei könnyen kihúzhatóvá válnak, az a termés érettségének a jele. Fontos tulajdonsága, hogy utóérő, ezért a hosszú szállítás miatt féléretten szüretelik, így gyakran nálunk, az otthon melegében érik be. Adjunk időt neki, hogy teljesen beérjen, ami akár egy hetet is jelenthet szobahőmérsékleten. Az érett ananász pikkelyes héja megbarnul, a termés megsárgul, jellegzetes illata pedig már messziről érezhető. Ekkor teljes értékű, értékes anyagai ilyenkor jutnak el a csúcsra. (Az éretlen ananász nemcsak, hogy kevésbé vagy alig ízletes, de hasmenést is okozhat.) Az érett termésben sok a gyümölcscukor és a sav, gazdag rostokban és vitaminokban (A-, B- és C-vitaminban), emellett kálium-, magnézium- és vastartalma is jelentős. A legérdekesebb tulajdonsága, hogy egy olyan enzimet (bromelint) tartalmaz, amely segít a fehérje emésztésében, sőt még arra is képes, hogy – rendszeresen fogyasztva – lebontsa a testzsírt. Ezzel a fogyókúrázóknak, általában véve pedig az emésztőrendszerünknek tesz jó szolgálatot. (Ne felejtsük azonban, hogy csak a friss gyümölcs tartalmaz bromelint, a konzervben a hőkezelés hatására elbomlik.)

FOTÓ: LUCA INVERNIZZI TETTONI, AFP/PHOTONONSTOP/AGF