A Világörökség ékköve

A nemzeti park mellett a Baradla is ünnepel 2025-ben, hiszen legnagyobb feltárásának 200. évfordulója június 1-jén lesz. Vass Imre 1825-ben ezen a napon jutott keresztül a Vaskapun, feltárva a főág folytatását, mintegy 4,5 kilométer hosszan. – Gruber Péter Baradla című, A Világörökség ékköve alcímű kötete bevezetője sorait idéztem. A szerző az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság vezetőhelyettese. A hivatkozás főhősét pedig a barlang legnagyobb feltárójaként tiszteli az utókor és a szakma: az idén negyvenesztendős jósvafői székhelyű állami természetvédő intézmény. 

Ennek bizonyítéka ez az ízléses kiállítású könyv. Minőségi papírra nyomtatott látványos fényképek vezetnek a cseppkövek világába. Régi fekete-fehér és új színes fotográfiák térképekkel, ábrákkal és pillanatokba zárt természeti csodákkal mesélnek nekünk felfedezőkről, mélybe kanyargó járatokról, víznyelőkről, felszín alatti tavakról. De kezdjük az elején! 

Szinonimaként használjuk a következőket: Aggteleki-cseppkőbarlang, Aggteleki-barlang, Baradla-cseppkőbarlang. Fokozottan védett, immár 1982 óta. Baradla hossza 22 027 méter. Így igazít el a fülszöveg – elöl. Hátul pedig a legfontosabb barlangtani értékeit­ szedte pontokba a szerző. Azt, hogy ez a hazánk legrégebben kutatott, legismertebb és évszázadok óta látogatott klasszikus, patakos karsztbarlangja. Régészeti jelentősége is kiemelkedő, hiszen a bükki kultúra egyik legfontosabb lelőhelye. 

Lapozzunk bele a műbe! Jól dokumentált opusz. Ezért számos citátumot illesztett írója a szövegbe. Előnyére válik, hogy ezek a részek félkövérrel szedve jól elkülönülnek Gruber Péter mondataitól, aki az első fejezetben Vass Imre életművébe vezeti be olvasóját. Kulcs a zárban, jelentőségét ezzel a szerkesztési elemmel is kidomborítja a szakírói gesztus. A földmérő, barlangkutató és hadmérnök alakját méltóképpen megidézi a gazdagon illusztrált lapokon. Aztán a következő stációnál a Baradla földrajzi elhelyezkedését és geológiai felépítését mutatja be. A mű harmadik részét a felszíni karsztjelenségek bemutatásának szenteli. A negyedik szakasz a barlang szláv nevének eredete körül forog, míg ötödik témaként a Baradlára mint jelentős újkőkori lelőhelyként összpontosít, a régmúlt emberének nyomait fürkészve. Ezután a történeti áttekintést követően áttér az élet csodáira, amit a sötétség birodalma őriz. Emlékeztet arra, hogy az egész Nyugat-Kárpátok legjelentősebb barlangjaként tartják számon. Napjainkig több mint félezer gerinctelen állatfajt mutattak ki a helyszínen. S tizenhat denevérfajt. A hetedik szerkezeti egységben pedig feltárul előttünk a föld alatti mesebirodalom. A túrák szépsége, érdekességei és jellemzői. Végezetül pedig Világörökség cím alatt olvashatunk a barlang elismert nemzetközi jelentőségéről, melyre az e tájban élő európai nemzet büszke lehet.