Az én képernyőm

Már jó ideje látom, hogy egyre lejjebb kerül a tévéfüggő nézők átlagos életkora. Néhány éve még megdöbbentem, amikor ismerősöm nyolcéves fia a Mónika-show-t nevezte meg kedvenc műsorának, amelyben akkoriban csak úgy nyüzsögtek a feleségverő férjek, gyermeküket eldobó anyák, trágárul ordítozó fogatlan aszszonyságok, transzvesztita fiú prostituáltak. Aztán megtudtam, hogy Rolandka korántsem az egyetlen Mónika-fan, hanem szinte teljes korosztálya ebből a műsorból okosodik. Mostanában szolidabb lett ez a műsor, alighanem az ORTT intelmei hatására, úgyhogy a harmadikosoknak talán már unalmas is. Úgyhogy marad a Barátok közt – és minden egyéb.
Az is egyértelmű, hogy a tehetségkutató műsorok rajongóinak és szavazóinak jó része sem rendelkezik még személyi igazolvánnyal. Így hát gyerekek és tinik ízlése határozza meg a versenyek végkifejletét. (Hacsak nincs észnél a zsűri.) Most például a bár szép hangú, de gyakran hamisan éneklő, jelentéktelen és feminin fiúcskát juttatták be a Megasztár döntőjébe az ifjú szavazók. (Nem gond, hiszen már a hatéveseknek is van mobiljuk.) Lehet, hogy Dávid megnyeri a döntőt, ami azért vicces lenne – mondjuk egy Rúzsa Magdi utódaként.
Az egész világon keresi a gyerekek és kamaszok kegyeit a kereskedelem, a média és a szórakoztatóipar. Persze, hiszen ők a legjobb fogyasztók. A szülők többsége utoljára a gyerekétől tagad meg valamit, akinek lesik még ki sem mondott vágyait. A divat  is infantilizálódott. Negyvenes családanyák, pocakos urak hordják boldogan a gyerekeik stílusában készült holmit, bármily nevetségesen is festenek benne. És hát a divatbemutatók kifutóin is 14 éves, gyakran még ki sem fejlett gyereklányok viszik sikerre a ruhaterveket.
A könnyűzenei koncertek közönsége is egyre fiatalabb, alsó tagozatosok őrjöngenek tizenéves sztárocskákért. Ezért igazán nem csoda, hogy amikor különböző ünnepi műsorokba gyerekeket hívnak, azok kikkel óhajtanak találkozni. A mai kisfiú nem űrhajós vagy mozdonyvezető akar lenni, hanem rapper. És szánalmas szókinccsel, fülsértően magyartalan hangsúlyozással elmond-elmutogat valami közhelyes bölcseletet. A közönség pedig tombol elragadtatásában.
Hisz még valaki abban, hogy a világ előrehalad?