Ízlésterroristák

Azért az érdeklődés megmaradt. És most már rengeteg ilyen témájú műsor megy a különböző csatornákon, lehet válogatni. Vannak olyan belső terek, amelyeknél csupán az esztétikum a lényeg, a valódi élethez nem sok közük van, ám elragadóan szépek. Legjobban az olyan műsorokat kedvelem, amelyek átformálásról szólnak, ezek igen tanulságosak és szórakoztatóak is egyben. Mint például az Összeköltözők, amikor egy-
egy házasulandó pár már meglévő, de cseppet sem összeillő, ráadásul gyakran ízléstelen bútoraiból, dísztárgyaiból kell harmonikus, szép és működő otthont összehoznia a csapatnak. Ez nagyon jópofa, mert minden kreativitásra szükség van.
Kiválóak Candice Olson sztárbelsőépítész műsorai. A hórihorgas nő konyhái, szobái, ebédlői, fürdőszobái olykor fényűzőek, máskor csak egyszerűen igen csinosak, de mindig lakhatóak is. Ilyenkor látszik, hogy bármilyen jó ízlése is van egy privát háziasszonynak, a profi sokkal, de sokkal többet ki tud hozni a lehetőségekből.
Na, azért nem mindig. Van egy sorozat, amit csak azért nézek meg időnként, mert nem akarok hinni a szememnek. A Csereszoba, csereízlés című műsornak kissé erőltetett az alapszituációja is: két egyívású házaspár, baráti szomszédok, felújíthatják, berendezhetik egymás lakásának egy-egy helyiségét. Általában olyan rossz adottságú, nem jól kihasználható szobáról van szó, amivel amatőr nem tud megbirkózni. És akkor jön egy fiatal belsőépítész-csapat, amelynek működése a cunamihoz hasonló. Formálisan ugyan  megkérdezik a szomszéd párt, amely jól ismeri a tulajdonosok ízlését, életformáját, tehát elvileg tudna eligazítást adni. Ám az agreszszív profik ezt egyáltalán nem veszik figyelembe. És elképesztően ocsmány eredményeket produkálnak. Például egy különleges, régi házban a kétszáz éves kandallót műanyag habból készített álterméskövekkel lefedik, a falakat láboszománc-pirosra festik. A csereszobában a minőségi bőrkanapét durva szürke lenvászonnal húzzák be, a falat újságpapírral tapétázzák, a kandalló fölé barlangrajzokat pingálnak. És így tovább. Fő a geg,  a vad poén, tombol az ízlésterror. Aki például azt kívánja szomszédjának, hogy ebédlője egy francia vidéki ház romantikus hangulatát tükrözze, rémülten látja, hogy elkészült a legkopárabb minimál. Szinte sírva kérnek bocsánatot egymástól a végén a szomszédok, s mindjárt közlik is, hogy úgyis szétszedik az egészet. S mindezt sértődött lenézéssel hallgatja a belsőépítész Hitler, egy késpenge szájú nő. Már csak azt nem értem, ki az az őrült, aki ezeket odahívja...