Retrócsalád

Mi vagyunk azok, akiktől óvtak a szüleink. Ezt a graffitit vélhetően valamennyi múltbéli és következő generáció is felfirkálhatná magáról, de talán pont az enyém, az ötödik X-en túljutottaké állíthatja igaz meggyőződéssel. Hiszen mi a hatvanas években voltunk fiatalok, amikor is illett alapjaiban felforgatni a világot. Minden, ami addig volt, hirtelen múlt időbe tétetett, más lett a zene, más a viselet, mások a szokások, mások az erkölcsök (és az erkölcstelenségek), fontosnak csak az számított, hogy az addig elfogadott Rend a szemétdombra kerüljön, miközben a hogyan továbbra nem adtunk túlzottan értelmes válaszokat.
Finoman szólva, ez úgy nagyjából meglátszik a gyermekeinken is…
A BBC Prime remek sorozatainak az egyike, a Retrócsalád éppen erről szól: A megoldás: vissza az ötvenes évekbe. A show – mert hát játék ez az egész – abból áll, hogy a tévések visszarepítik az elkanászodott családot a fegyelmezett, rendpárti, közösséget építő, tisztelettudó ötvenes évekbe. Elviszik a színes tévéket, s hoznak helyette egy zavaros, fekete-fehér képernyős masinát. Elviszik a gyerekek valamennyi játékát: telefonok, magnók, lejátszók, számítógépek kerülnek a teherautókra, nem lesz tovább autó, mosogatógép sem, kicserélik a bútorokat, a ruhákat, még a frizurák is az ötvenes éveket idézik. És persze a gyermek-szülő kapcsolat is. Az eddig kedves hülyeként elfogadott apa hirtelen tekintélyt és tiszteletet követel, mindenkinek részt kell vennie a házi munkában, enni azt kapnak, amire ötven évvel ezelőtt jutott. S mert akkor a papáék olyan szegények voltak, hogy iskolába menés előtt krumplit szedtek néhány fillérért, hát most is: kelés negyed négykor, irány a krumpliföld…
A két héten át tartó kísérlet summája: az első hét a teljes zavaré, az elkeseredésé, mindenki kiborul. És aztán a második héten megtörténik a csoda: eleinte kicsit tétován, zavartan, de közeledni kezdenek egymáshoz, kiderül, együtt reggelizni csudajó, a közös munka eredménye még nem tapasztalt örömet szerez, megtudható, hogy milyen sokat ér a krumpliszedéssel keresett fillér, s hogy a nagyfiú is megtapasztalja: kedves, szeretnivaló testvérei vannak…
A sorozat végén azonban mindig ott a szomorkás epilógus: az egymásra találás két-három hónapig tartott, s aztán ment mindenki vissza a saját szobájába, a saját világába, ismét kiürült a családi ebédlő…