A fatányéros

Ilyenkor nemcsak, hogy sokat kell inni – hiszen az üvegeket, demizsonokat, hordókat mégiscsak egyszerűbb kiürítve szállítani –, hanem rég látott vendégként előkerülnek évek óta nem használt eszközök, illetve időlegesen, a 2010-es esztendők végére tervezett kicsomagolásig el is tűnnek fontos kellékek.

És az hagyján, hogy a bográcsok is egyelőre valahol a garázs mélyén leledzenek, a legnagyobb baj, hogy a sütögető is 11 darabban piheg valahol az új kertben – az egytonnás masina felállítása és beüzemelése sem lesz három perc. Mit lehet ilyenkor tenni – hát inni, azt mindenképpen lehet, valamint birtokba venni az új konyhát, azt is lehet. Hogy végül is mit süssünk, azt egy ugyancsak előkerült készlet, úgymint hat darab csinosnak mondott fatényér juttatta Apa eszébe: a ’60-as-’70-es évek vendéglőinek sztár-frissensültjét, az erdélyi fatányérost. Amelyet valami okból most már évtizedek óta száműztek az étlapokról; hát persze, azon a fatányéron aztán minden megtalálható, amit manapság ezek a finnyás népek nem esznek – hogy csavarodjon össze a fúziós konyha vackain összemenő belük –: a zsírban sült húsok, az ugyancsak zsírban megforgatott krumpli, hogy az egészre ráboruló, pirosló kakastaréjról ne is beszéljünk…

Holott tudjuk jól, a háromféle hús használata eleve csakis jót ígér. Ismerünk ilyeneket, ugyebár például a húsleves gazdagon, amelyben marha, sertés és csirke is mutatkozik, vagy az Apa által e helyütt korábban már megénekelt vegyespörkölt, amelybe először marhalábszárat, aztán a sertés slusszát tesszük, a végén pedig egy darab főtt, füstölt csülök is kívánkozik a tetejére, összekockázva…

Az erdélyi fatányéros alapanyagai: sertéskaraj, borjúcomb és a bélszín – s ha végképp nem bírunk magunkkal, kerülhet rá sült virsli is, amikor is már négyfélés a fatányérosunk, ami így aztán hibátlanul megfelel a föntebb olvashatóknak… Tehát akkor a csinálás. Végy ugyebár 2-4-6 fatányért, valamint autentikus erdélyi szilvapáleszt, ugyancsak 2-4-6 adagnyit. Míg a fatányért odaadhatod másnak is, a páleszt semmiképp; ennyit biztos el kell szopogassunk a sütési művelet közben. Ami egyébként nem túl bonyolult manőver: a negyedkilónyi húsokat 4-4 szeletre vágjuk, kiklopfoljuk, fűszerezzük gazdagon, aztán lisztbe mártjuk, és forró zsírban kisütjük. Ha további adag pálinkáink is vannak, vagyis tudunk még vacakolni a konyhában, hát a bélszínt süssük csak úgy, a borjút panírozzuk, a sertést meg csináljuk párizsiasan. Figyelmezzünk a különféle húsokhoz tartozó különféle sütési időkre is.

Ezután a visszamaradt zsírban megsütjük a bevagdosott szalonnaszeleteket, hogy karikára forduljanak és ropogósra süljenek – aztán pirospaprikát neki! Majd az ízes szalonnazsírba tesszük a karikákra szelt főtt burgonyát, és azt is megpirítjuk. Ha mindezzel készen vagyunk, elő a fatányérokkal, a közepére kerül a krumpli, arra a húsok, szép halomba, arra a kakastaréj, a szélét meg káposztasalátával, csemegeuborkával, almapaprikával, céklával szegélyezzük.

Az erdélyi fatányéros mellé ajánlható: A székely ember és a felesége egy szekéren utazik. Egyszer csak vihar támad, s száz méterre tőlük lecsap a villám. Azt mondja a székely: no-no. Megint lecsap a villám, de már csak ötven méterre. Újra megszólal a székely: no-no! Lecsap a villám harmadszor is, és agyoncsapja az asszonyt. Mire a székely: no, azért…