Ősi ritmusok lüktetnek

Ha rég volt totyogó a gyerekünk vagy leragadtunk a „csip-csip csókánál”, bizony meglepődünk, milyen reneszánsza van a mondókás köröknek. Hajdan ősanyáink pontosan tudták, milyen fontos a kicsiknek az érintés, a dallam és a ritmus adta biztonság. Ezt az öröklött kincset ma is érdemes továbbadni. Számos mozgalom biztatja arra a kismamákat, hogy vegyék ölbe a néhány hónapos csecsemőjüket vagy akár az óvodáskorú kisgyermeküket, s énekeljenek neki, szánjanak időt a régi-új játékokra, a nyugalmas együttlétre. A gyermek lelki fejlődésének is jól használ mindez, hiszen a simogatások révén megismeri teste határait, megtapasztalja a meghittség és a bizalom érzését. S ezek a játékok már magukban rejtik a művészeti, zenei nevelés csíráit is. Akad, ahol pontosan körülírt és védett módszer szerint zajlanak a foglalkozások, máshol meg egyszerűen, otthonosan – mint ahogy az egerszalóki faluház Bócikáló Klubjában is.

Ugyanúgy újra kell tanulnunk a hajdani ringatókat, mondókákat, ahogy a néptáncmozgalom idején kellett az elfeledett tánclépéseket, magyarázza Fehérné Szabó Eszter, a kör vezetője. Szerencsére sok anyag fönnmaradt: a magyar néprajz történetének jeles eseménye, hogy Kiss Áron összegyűjtötte a magyar gyermekjátékokhoz fűződő dalokat, majd ezt 1891-ben kiadták – ez világviszonylatban is az elsők közé tartozott a maga műfajában.

– Jót tesz a babának, ha nemcsak gügyögök neki, hanem „megajándékozom” azokkal a mondókákkal is, amelyek a nap minden szakát és eseményét kísérhetik: a tisztába tevést, az etetést, vagy ha meglátunk egy állatot. Akad naphívogató, esőkérő, s a sütéshez-főzéshez is születtek versikék. E boszorkányosan varázslatos mondókákban az ősi ritmusok lüktetnek, miközben segítenek eltapsolni a rosszkedvet és észrevétlenül bővítik a kicsi szókincsét. Játékosan megtanulja a testrészek nevét, tudja, hol a szeme, orra, szája, azaz a „pillogója, szuszogója, tátogója” – mondja Eszter, miközben az érkező anyukák és gyerekek kényelmesen elhelyezkednek a játszószőnyegen. Egy ilyen összejövetelt bármelyik falucska könyvtárában vagy netán védőnői szobájában megtarthatnak, még befektetés sem kell hozzá. Az egri gyermekkönyvtár Ciróka körétől kaptak kedvet a szalókiak, s ma már hétről hétre összegyűlnek.

A „foglalkozás” szót persze túl szigorú lenne használni: az egyéves fiúcska a bócikálás alatt is kitartóan lépdel, megrészegülve új tudományától, a járástól. A másik széket szerel, a kétéves pedig a dackorszakhoz illően mindenre nemet mond. Ám, aki kibírja az édesanyja ölében, megtapasztalhatja, milyen mozdulatokkal patkolják a lovacskát, hogyan hasogatják a fát – s a csiklandozás sem marad el. Otthon aztán folytatódhat az ölbeli játék, hiszen amit Fehérné Szabó Eszter előénekel, azt az anyák lassacskán megtanulják. Így 4-5 éves korig a napjaik részévé válhat a sok-sok mondóka, ének – ahogyan évszázadokon át is ezeken nevelődött nemzedékek hosszú sora. Igaz, ha az anya épp tengerit kapált, a nagyobb testvérre maradt, hogy a fabölcsőt ringassa…