Vigasztaló falatok - Fókuszban: a stressz

Szinte mindenre ugrunk. Még az is így van ezzel, aki esetleg azt hiszi, semmi sem hozza ki a sodrából. Pedig az ő szervezete is állandó védelmi készültségben leledzik, legfeljebb nem tudatosul benne.
Ám folyvást „figyelnek” a stresszhormonok, túlélő üzemmódra kapcsolnak minket. Stressz esetén másodperc alatt felgyorsul a szív, élesedik a látás, felkészülünk a menekülésre vagy a küzdelemre.

Dr. Cserjési Renáta neuropszichológus szerint stresszmentes élet nincs:
– Vizsgálatok támasztják alá, hogy stresszforrás a zaj is, de mert hozzászoktunk, már fel sem tűnik, miközben a testünk nagyon is észleli. Több-kevesebb stressz mindennap ér minket. Nem rajtunk múlik: körülöttünk folyton változik a világ, s nekünk reagálnunk kell a változásokra. A stressz motiválja, mozgósítja a szervezetet, hogy megoldásokat találjon a problémákra, feladatokra.

Ha valaki, tegyük fel, ránk dudál az utcán, az éles hang kizökkent bennünket, de mégsem törünk össze lelkileg. A válás vagy a munkahelyről menesztés azonban komoly trauma. Minél kevésbé vagyunk ura a helyzetnek, annál erősebb stresszt élünk át. A különféle ingerültség, szorongás pedig más- és másképpen oldható. Van, amikor sétával, futással, szórakozással levezethetjük a feszültséget.

Máskor bele kell állni a kusza és kínos szituációba, és kisimítani azt. De ehetünk is egy jót, az szintén enyhíti a stresszt.

– Az evés természetes jutalom. Főleg a cukor növeli meg az agyban a dopaminszintet, ami jutalomérzetet ad. Ugyanazon az idegpályarendszeren hat, amelyiken az alkohol vagy a kábítószer. Vagyis az érzelmi evés valóban jó stresszoldó. Akkor válik problémává, ha nincs mellette más technika a stressz csökkentésére – magyarázza Cserjési Renáta, aki a táplálkozászavarok pszichológiáját is kutatja.

De milyen is a tipikus stresszevő?

Falásrohamok gyötrik. Állva és kapkodva eszik. Az ágyba is beviszi a sós rágcsálnivalókat. Fel sem tűnik neki, hogy öt perc alatt behabzsolt egy tábla csokoládét. Az érzelmi éhség hirtelen tör rá, s nem azért, mert üres a gyomra. Főként nők lesznek érzelmi evők. Bár ez a megállapítás összefügghet azzal is, hogy a kényszerevések kapcsán a nőket vizsgálják gyakrabban, a férfiakat nem igazán. Kétségtelen: ha egy nő a stresszt nem sós mogyoróval, hanem szesszel oldja, könnyen megvetik. Egy férfi esetében elnézőbbek, ha az alkohollal enged ki.

Cserjési Renáta hozzáteszi: a túlsúlyost az orvos sokszor azzal küldi haza, hogy fogyjon le. Ám hiába próbál diétázni, nem megy, hiszen a probléma nem az elhízás, hanem hogy miért evett annyit.

Manapság egyre több szakember állítja: az elhízottak legalább egyharmada kényszeres, érzelmi evő.
És ha az evés pillanatnyilag kilazít is, attól a stressz még szorongásban tarthat. A leküzdéséhez szembe kell nézni a nehéz vagy kellemetlen szituációkkal – akár pszichológus segítségével.