Egyenes emberek ülőkéje

Ahogy Liptai Sámuel írta, egyszer vita volt a TINTA Könyvkiadó, a magyar nyelvű szakkönyvekkel foglalkozó cég törzsasztal tagjai között az emberiség legfontosabb találmányáról. Ő a sámlit tartotta annak. Ahogy mondta: „A sámli nem billeg, biztos lábakon áll, az egyenes úton járó emberek ülőkéje. Ahova visszük, otthonosságot teremt, a rajta lévő nyílás kétségkívül női jegy e férfias ülőkén. Gyerekként ücsörögtünk rajta, felnézve a nagyokra, ráállva hozzáfértünk az asztalra vagy a tálalóra helyezett süteményhez… Az egyszerű bútordarab nevét sokan mégis a lekicsinylő »semmi« értelemben használják »az ez nem sámli« kifejezésben. Pedig a nemzedékeken átívelő sámli a családban marad. A hiteles tárgyként megőrzött privát történelem meghitt ülőkéje, képes szóra bírni réges-rég távozott elő­deinket.” 

Pontosan ezt vallja Horti Fruzsina sámlifestő is. 

Bár az ember azt gondolná, aki mondókát is ír az alkotásaihoz, hogy így szóljon a kicsikhez, biztosan szeretettel teli családban nőtt fel, ám ahogy Fruzsina elmeséli, neki nem volt könnyű gyermekkora. A festés, az alkotás nagyon hamar egyféle menekülőutat jelentett neki. Egy olyan idilli, békés világot teremtett, ahol igazán önmaga lehetett, és kiteljesedhetett. A rajzoláson kívül a másik gyógyír a közeli erdő volt, így a fák és a természet szeretete sok mindenért kárpótolta.  

– A legnagyobb változást a férjem megismerése hozta el az életembe – meséli Fruzsi. – Balatonföldváron találkoztam vele 15 évesen. Tőle és a családjától tanultam meg, milyen igazán szeretve lenni. Szociálpedagógia és kommunikáció szakon végeztem, dolgoztam is mindkét területen, mielőtt főállású anya és „sámlifestő” lettem. A gyerekeimnek lelkesen festettem fából készült játékokra, kisbútorokra, deszkákra. 

– Épp erről panaszkodtam az egyik barátnőmnek, sosem felejtem el a pillanatot. Körülöttünk a rengeteg kész, megfestett, fából készült mindenféle. Én meg csak soroltam az aggályaimat a 8 órás munkával, bejárással, iskolai szünetekkel, betegsé­gekkel kapcsolatosan. Egyszer csak félbeszakított, és feltette a kézenfekvő kérdést: miért nem próbálom meg értékesíteni, ­amiket készítek? Így kezdődött a törté­netem négy éve. A BirdCat célja ma is ugyanaz, mint alakulásakor: a gyermekek mindennapi életét színesebbé és izgalmasabbá tenni egyedi, személyre szabott használati tárgyak, játékok és dekoráció segítségével. 

Fruzsinak segít a munkában kedves apósa, Vojts Endre, aki nyugdíjas pedagógusként, nem pedig szakképzett asztalosként tökéletesítgette, valósította meg a jelenlegi formákat. Sose használ csavarokat, szögeket, minden gyerekbarát és időtálló módon van illesztve és ragasztva is. Emellett minimális a hulladék, de még azt is hasznosítják. Így született például a mesekocka az asztalka lábainak feleslegeiből. 

A mesevilág születésének két útja van. Az egyik, amikor Fruzsi a megrendelővel közösen találja ki, akár fényképek, emlékek, gyerekrajzok segítségével az adott díszítést. Kedvenc állat, játék, a szereplők hajhossza, színe, a környezet mind-mind választható. Így igazán személyes és egyedi lehet a sámli. A másik út, amire egyre kevesebb ideje jut, az a saját ötleteinek a megvalósítása. 

 – magyarázza. – Minden esetben kapcsolat van a szereplők között, egy mesebeli, kedves pillanat. Innen is jött a mese­sámli elnevezés. Sokan szőnek történeteket a minta alapján, és nagyon szeretik felfedezni a kicsik a legapróbb részleteket is. 

Az álomprojektem is ehhez kapcsolódik: írtam és illusztráltam néhány tanulságos, kalandos, hétköznapi eseményekkel teli, de szórakoztató verses mesét a sámlikon szereplő állatokkal. A témák minden szülőnek ismerősek, és a gyerekek is rögtön magukra ismernek bennük. Ilyen például a válogatós Nyúl Teréz, a félős Róka Regő, a folyton pörgő, szeleburdi Tacskó Lackó vagy a jószívű Egér Emese. A versikék könnyen tanulhatók, a rajzok részletgazdagok, de átláthatók, így a kicsik sosem unják meg őket, mindig találnak újabb felfedeznivalót. 

– Boldog és hálás vagyok, hogy olyan egyedi ajándékot adhatok, amit akár több generáción át használhat és megőrizhet egy-egy család. Ráadásul épp most került be egy hokedlim sámlival a Vajdahunyad várába, a Magyar népmese kézműves szemmel című kiállításra is.