A türelemben rejlik a titok

Feltételezem, hogy a szakmájukból kifolyólag már ismerték egymást. A munkájuk hozta össze önöket vagy a véletlen rendezte el az első találkozást?

Ádám: A Szegedi Szabadtéri Színpadon 2011 nyarán játszott Vígözvegy című előadás kapcsán futottunk össze először, ahol Anna főszerepet játszott, én korrepetítorként működtem közre. Gratuláltam neki, kezet fogtunk egymással. Később Szolnokon a Cirkuszhercegnő című darabban dolgoztunk együtt. Az első perctől fogva éreztük az egymás iránti szimpátiát, s rövidesen úthengerszerűen fellobbant a szerelem köztünk.

Gyönyörűek és nagyon egyediek a karikagyűrűk, amiket viselnek. Mikor kötötték hivatalosan is egybe az életüket?

Anna: Egyértelmű volt a közös utunk, ezért a megismerkedésünk után viszonylag hamar, 2013. ­augusztus 4-én összeházasodtunk. Annak ellenére, hogy Ádám sosem akart megnősülni, és előtte én sem találkoztam olyan férfivel, akivel úgy éreztem, hogy le tudom élni az egész életemet. A karikagyűrűink érdekes történetet őriznek. Jómagam egy régebbi kapcsolatomban a páromnak választottam az ékszert, de neki nem tetszett az ajándékom, így azt inkább én viseltem. A férjem gyűrűje szintén egy korábbi kedveséhez tartozott, végül Ádám hordta. Az első találkozásukkor rácsodálkoztunk, hogy a gyűrűink kinézetre ugyanolyanok. Ennél jobb égi jel nem is kellett, hogy tudjuk: összetartozunk.

A színházi világ, az éjszakába nyúló munkák, az elhúzódó próbák, a hétvégi fellépések sok időt, rugalmasságot, áldozatot kívánnak meg. Miként lehet ezt össze­egyeztetni a harmonikus párkapcsolattal?

Anna: Mindkettőnknek a színpad az élete, ezért számunkra ez a létforma a világ legtermészetesebb dolga. Sosem kérdőjelezem meg, hogy Ádám miért vállalt még egy darabot. Helyette próbálom őt segíteni azzal, hogy elviszem például Szegedre, amikor fáradt. Igyekszünk elfogadással fordulni egymás felé, és megadni a másiknak, amire éppen szüksége van. Például a férjemnek a néma csendre, amikor komponál. A közösen átélt szakmai élmények közelebb hoznak bennünket egymáshoz: a nemrégiben Miskolcon bemutatott Atelier című új magyar opera után hajnalig beszélgettünk a történésekről. A kölcsönös elfogadás, támogatás mellett úgy hisszük, a kommunikáció a kapcsolatunk egyik tartópillére.

A családdá válás mennyit változtatott a hétköznapjaikon?

Ádám: Ezen a pályán a nők sokszor halogatják ezt a lépést a különféle szerepkörök, a magas elvárások ­miatt. De nálunk nem volt kérdés a gyermekvállalás. Mi hárman vagyunk testvérek, a feleségemnek van egy ikertestvére. A fiunk, Ármin érkezése után már alaposabban meg kellett fontolni, milyen és mennyi feladatot vállalhatok apaként úgy, hogy Anna válláról is le tudjam venni az otthoni teendők egy részének terhét, s családként is érdemi időt tudjunk együtt tölteni. Sok múlik a tudatosságon, de a nagyszülők is sokat segítettek ebben. Anna átmenetileg háttérben hagyva a színpadot, maximálisan beleállt az édesanyai szerepbe. Mindig hangoztatta, már attól, hogy megértem az ő helyzetét, jobban érzi magát.

Említették, hogy a kommunikáció a kapcsolatuk alappillére. Lenyűgöző az egybeesés, hiszen az idei évi Házasság Hete programsorozatnak is éppen ez a mottója: Beszélgessetek a házasságotokért!

Anna: Imádunk egymással beszélgetni. Lenyűgöz, hogy Ádám milyen elképesztő mennyiségű tudást őriz a zenetörténetről, a hozzáértése egy szavából is érződik. Mozaikcsaládban nőtt fel, nem mellesleg híres művész felmenők között. A múlt nehézségeivel való munkában, azt kell mondjam, profik vagyunk. Nem rágódunk a problémákon, de a kimondás által segítjük a bennünk nyomot hagyó történések feldolgozását. A munkánk folytán állandóan­ ki vagyunk téve a színpadi események magával ragadó örvényének. Ezek mindig adnak új témát.

Tudjuk jól, hogy a házasságban akadnak a szép pillanatok mellett megpróbálóak is, amikor nehéz szeretettel fordulni a másik felé.

Ádám: A titok a türelemben rejlik. Hagyni kell időt, hogy egy adott gond, feszültség érlelődjön, csillapodjon a lelkünkben. Mindig meg kell oldani ezeket, együtt, különben megkövül a bennünk keletkezett tüske, s szüntelen újra előkerül majd. Önmagunk megismerésén is sokat kell dolgoznunk egy jól működő párkapcsolathoz. Ismerve a saját érzéseinket, reakcióinkat, a következő konfliktust rutinosabban ki tudjuk majd simítani egymás között. Nem utolsósorban sokat nevetünk együtt. Jól időzített finom humorral más szempontból lehet megvilágítani egy rossz szituációt, s csupán egy mosollyal újra megnyithatjuk a szívünket a párunk felé.

Jellemző a párkapcsolatokban, hogy a szerelem idővel a szívünkben szeretetté, megbecsüléssé, összetartozássá szilárdul. Miként lehet táplálni két ember között a lángot?

Anna: Ha közelebb kerülünk a belső énünk megértéséhez, akkor nyitottabbá tudunk válni arra, hogy ismét rácsodálkozhassunk a párunkra. Szeretem azt, hogy Ádám létezik, szépen vezényel karmesterként, jókat főz a konyhában, és egy rendkívül odaadó családapa. A másik újrafelfedezésében a gyermek szüntelen új lendületet ad. Amikor megtanítottuk a kisfiunkat korcsolyázni, verset szavalni, és más hasonló szi­tuációkban a másikat egy számunkra addig ismeretlen oldaláról ismerjük meg. Ekkor újra és újra szerelembe esünk…