Donorra vár az első műszíves

Péntek, délelőtt tíz óra: elkezdődött a műtét sebészeti része. Több mint hat órán át zajlott, tizenöt szakember közreműködésével. Az orvosok Nagy-Britanniában és Németországban készültek fel. A beavatkozást Szabolcs Zoltán professzornak, a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikája osztályvezető szívsebészének vezetésével hajtották végre. A műtét során nem volt komplikáció, ugyanakkor tudták, hogy az első 24 óra kritikus lesz a beteg szempontjából.
Az 58 éves férfit vasárnap ébresztették fel először. Keringése nagyon sokat javult, s az ébrenlét alatt a beteg az egyes kérésekre megfelelő reakciókat adott, például megszorította az orvos kezét, felemelte az ujjait. Ezzel együtt a beteg lapzártánk idején a napok nagy részét még altatásban tölti. Mivel az immunrendszere nagyon le van gyengülve, az orvosok legfontosabb feladata most a fertőzések kialakulásának megelőzése.
– A korábban már ágyhoz kötött páciens a műszív nélkül talán egy hetet sem élhetett volna – mondta el Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának igazgatója. – Ám így, ha minden rendben lesz, akár hat hónap is rendelkezésre áll arra, hogy megfelelő donorszívet találjanak neki. A szívelégtelenségben szenvedő férfinél ez volt az egyedüli lehetséges megoldás.
A műszív egy sebészi úton beültetett mechanikus pumpából áll, amely átveszi a szív munkáját. A műtét alatt a szív megfelelő üregeiből műanyag csőrendszer segítségével a vért egy testen kívül elhelyezkedő pumpába vezetik, ez képes mind a jobb, mind a bal szívfél munkáját akár teljes egészében is átvenni.
A mesterségesen fenntartott keringés mellett a beteg tud majd mozogni, vagyis idővel a betegágyat elhagyva képes alapvető teendőit ellátni maga körül (tisztálkodni, asztalnál enni, a lakásban sétálni, olvasni stb.). Így nagyobb eséllyel tudja megvárni a hetek vagy akár hónapok múlva érkező donorszívet. Vagyis a műszív jelentős mértékben javítja a betegek túlélési esélyét a szívátültetésig.
A nálunk most először alkalmazott műszívet külföldön már egy évtizede használják hasonló helyzetekben. Magyarországon azonban csak mostanra sikerült megteremteni az eljárás szakmai, műszeres és anyagi hátterét.
Az eljárás költsége összesen 90 ezer euró (körülbelül 24 millió forint). Az összeg kétharmad része a betegbe beültetett eszköz, a többi a többször is felhasználható külső egység ára. A szakemberek becslése szerint átlagosan évi négy-öt ilyen beavatkozásra lehet szükség a jövőben.
Az utóbbi két esztendőben a magyarországi szívátültetések száma jelentős mértékben növekedett, immár évente mintegy húsz transzplantációt végeznek.
A szívátültetések egyik legkomolyabb gátja, hogy kevés szervet ajánlanak fel, emiatt a várólistán akár többéves várakozásra is számítania kell a betegeknek. Ez alatt a műszív segítségével „kihúzható az idő” a súlyos állapotban lévő személyeknél a transzplantációig. Műszív hiányában azonban nagyobb az esélye annak, hogy várakozás közben a páciens meghal.