Gyerekként örömlány és kismama

Tetézi Klaudia baját, hogy nem csupán teste és lelke lett áldozata a nők ősi mesterségének, hanem teherbe is esett. Hogy kitől? Azt bizony ő sem tudja. Valakitől a bordélyházban, Németországban, ahol ugyan kötelező volt az óvszer használata a kuncsaft számára, de voltak olyan „urak”, akik ettől irtóztak. Klaudia meg a középkorú, és az idősödő férfiak bujaságától és testszagától. De tizenöt hónapig nem tudott kitörni a futtatók fogságából. Ráadásul egyetlen szót sem beszélt németül.
– Már nem tudok mit mondani. Megvan a baj, ezzel kell élni – kezdi szemlesütve a formás, szép arcú lány, akinek gömbölyű pocakján jól látszik a terhesség ötödik hónapja. – Akkor kellett volna eszemnél lenni, amikor felültem a hirdetésnek, hogy alkalmi munkára csinos lányokat keresnek Németbe. Minden simán is ment, az elején még csak táncolni kellett egy bárban, aztán jött a kemény munka.
– Hallottam, hogy prostitúcióra kényszerített téged is, több magyar lánnyal-asszonnyal együtt, az a négyfős német banda, akiknek a pere már megkezdődött.
– Több kiskorú és fiatalkorú is volt köztünk. Úgy bántak velünk, mint a rabszolgákkal. Napi 13-15 órában kellett fogadni a férfiakat, minden szexuális igényüket kielégíteni. Pénzt csak az elején kaptunk, később semmit – meséli a hajdúsági lány, akinek anyja semmiképpen nem akar feljelentést tenni a rendőrségen Unokája felnevelését is vállalja.
Klaudia az életét kockáztatva egy negyvenes prostituálttal együtt szökött haza Magyarországra. Akkor már nem lehetett a babát elvetetni.
– Ha megszületik a pulya, hát felneveljük! Látni, itt tisztaság van, ez nem putri. Ide a gyámügyesek is kijöhetnek! – vág közbe az anya. Igaza van. Szépen élnek, rendezett otthonban. – Nincs ezen mit szégyellni! – folytatja. –A nyolc gyerekem közül én is megestem kettővel, mégis megvagyunk…
– Tudta, hogy Klaudia miért megy külföldre?
– Tudtam, tudtam?! – kérdez vissza indulatosan. – Inkább nem tudtam. Így írja az újságba. De azt se, hogy ilyen mulya lesz, oszt pulyával a hasában, fillér nélkül jön haza – feleli, majd szemrehányóan Klaudiára néz.
Ezután derül ki, hogy az asszony is örömlány volt már 14 éves korától, és őt az anyja küldte a 4-es főút mellé dolgozni. Nem szégyelli. Azt mondja, inkább a testével dolgozik, mint hogy lopjon. Az anya most 37 éves, és már nem űzi az „ipart”, összeszedte a pénzt, amire szüksége volt. A gyerekei közül hatan mégis állami gondozásban élnek, a fia a Dunántúlra költözött, nem tartja anyjával a kapcsolatot.
Pár hónappal ezelőtt egy hajdúhadházi asszonyt ítélt el jogerősen a bíróság, mert leányát prostitúcióra kényszerítette.
Svájcban újsághirdetések láttak napvilágot, melyben 11-12 éves kisfiúkat 300 svájci frankért „hétvégi kirándulásra” ajánlottak fel saját szüleik.
Magyarországon többnyire a nevelőotthonban cseperedő lányok és fiúk esnek ebbe a csapdába. Egyes otthonok nevelőtanárai rettegnek a futtatóktól, akik gyakorta megfenyegetik őket, ha szólni mernének a rendőrségnek. Így hiába védi a magyar büntetőkódex a kiskorú gyermek szexuális szabadságát, a bűnbandák a törvényt fizikai erejükkel „felülírják”.
Klaudia négy hónap múlva szülni fog. Hogyan tovább? A 16 éves lány állítja, többé nem árulja a testét. Becsülettel akarja nevelni a babáját, és estin befejezni az elemit, majd varrónőnek szeretne tanulni. Úgy legyen!