Központi keretre vágynak a lólobbisták

A hazai lótenyésztés fénykora az 1867-es kiegyezés után kezdődött, s - döntően Kozma Ferenc zseniális irányításával - egészen a XIX. század végéig tartott. Mindennél többet elárul, hogy az 1892. évi Bécs-Berlin közötti távlovaglás első 24 lovából 16 magyar tenyésztésű volt. Ebben az időben versenyzett a verhetetlen csodakanca, Kincsem. A csúcsot megelőzően és azt követően is több tucatnyi korabeli bizottság kísérelte meg javaslataival helyreállítani a hanyatló magyar lótenyésztést, ám legtöbbjük dolgavégezetlenül fejezte be munkáját.
A legutóbbi bizottság megtette ajánlásait, de hogy lesz-e belőlük valami, az már nem (csak) rajta múlik. Csontos János, a bizottság elnöke legfontosabb javaslataikról a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Kft. székhelyén tartott tájékoztatót. Elsőrendű fontosságúnak ítélte, hogy a költségvetésben önálló sora, pénzügyi kerete legyen a 2005 derekáig végső formáját öltő nemzeti lovas programnak. Induló összegnek négyszázmillió forintot javasol a testület. Ha ugyanis lesz magyar költségvetési pénz e célra, akkor - mint ahogy Írország példája is mutatja - számottevő uniós forrásokat lehet mellé szerezni.
Javaslatuk szerint 2005. február 1-jei hatállyal kormánybiztost kellene megbízni a munka irányításával. A nemzeti önbecsülés miatt is nagyon fontos lenne a XXI. század elején ismét régi rangjához méltó helyet találni a lónak a magyar lélekben.
- Lovasmúltunk megszámlálhatatlan kultúrtörténeti értéket halmozott fel, ezek ápolására is kellene szánni némi pénzt az adóforintokból. Az eseti bizottság a kormánnyal együttműködve a jövőben is részt vesz a nemzeti lovas program kidolgozásában, amelynek vázát a nemrég benyújtott országgyűlési határozati javaslat tizenhat pontja képezi - jelezte Csontos János.