Hóra ellik és ridegen hasznos

Hat éve Budapestről települt feleségével a Sajóvelezd szomszédságában lévő Bánat-tanyára Sáránszki Miklós agrármérnök. Véletlen, kényszeres lépésként, egy visszafizetetlen baráti kölcsön és munkahelyének megszűnése miatt ugrott fejest ebbe a vállalkozásba a szétesett helyi téesz romjain. De cseppet sem bánta meg. Pedig minden vagyonát pénzzé tette, hogy eltakarítson innen többtonnányi szemetet, bevezesse a villanyt, a vizet, felszámoljon egy leukózissal fertőzött tehenészetet, megvásároljon és körbekerítsen kilencven hektárt. Zömmel legelőt, szántót, kaszálót, kevéske erdőt és mocsaras területet. Majd megépítette az otthonukat, az egykori istállókból pedig a Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program egyik tangazdasági épületegyüttesét, oktatótermekkel és (távlatosan turisztikai célú) szálláshelyekkel.
- Véletlenül vágott bele a vállalkozásba, mégis volt konkrét elképzelése? - faggatom a kezdetekről házigazdámat.
- Kezdettől fogva - feleli - példaértékű életformát, környezetkímélő gazdálkodási rendszert akartam megvalósítani, amivel sajnos még mindig egyedül vagyok az országban. Pedig a hazai vidékfejlesztési támogatások rendszerével, az unió által kínált lehetőségekkel ez bárhol sikeresen létrehozható, és mindenütt a vidék javát szolgálja. Különösen ott, ahol a domborzati viszonyok a hagyományos gazdálkodásnak nem megfelelőek. Én a marhatartás, közelebbről a francia limuzin (franciául limousin) húsmarha tenyésztése mellett voksoltam. Kicsiny farm a miénk, de ekkora területre éppen elegendő, bővítésével már a környezetet terhelném. Évente kétszer van szaporulatunk, most harminc anyaállatból, egy Pasa nevű bikából és tizenöt növendékből áll az állományunk.
- Miért éppen a limuzin? A gépkocsi márkája volt szimpatikus? Lehetett volna szürke marha vagy magyar tarka is - próbálom szóba hozni a magyar fajtákat.
- Tévedések elkerülése végett: a kocsit a tehénről nevezték el hosszú termete miatt, és nem fordítva. Persze nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a limuzin jóval ellenállóbb a betegségekkel szemben a magyar szürke marhánál, ugyanakkor a magyar tarkával szerencsésen keresztezik - világosít fel Sáránszki, aki szerint ennek ellenére még hétezer sincs limuzinból az országban, olyan géntiszta állomány pedig, mint az övé, csak néhány lehet. - Holott ezt a fajtát a világon mindenütt ismerik, és kiváló a külpiaca. Szaporulatunkból az üszők hazai tenyészetekbe, a bikák vágóállatként külföldre kerülnek. Noha mi is rendszeresen kaszálunk, gyakorlatilag ők tartják tisztán és gyommentesen a környezetet, lelegelve mindazt, amit a Jóisten megadott.
{p}
Telente szénán vagy erjesztett szenázson élnek. Szemeset nem kapnak. Roppant igénytelenek, és rideg tartásban kiválóan megélnek a hegyhátakon, mivel nincsenek megterhelve a fejéssel, csak a borjaknak adnak tejet. Télen-nyáron szabadon kószálnak, gyakran a hóra ellenek, a pihenődombjukon szalmán és a trágyájukon, a hó alatt melegszenek. Nyári kánikulában behúzódnak a fák közé vagy a karámba a lovakkal együtt, merthogy van hat lovuk is. Nyaranta a lovakkal együtt éjszaka legelnek, ezért is kerítették körbe a területet.
Dombháti sétánkon szembesültem a ténnyel: nem könnyű egy limuzint közelről megszemlélni, megfotózni meg pláne nem. A folyton vándorló jószágok igen félénkek, ám gazdájuk szerint hatalmas bennük az összetartás. Mert ha egy földön fekvő borjúhoz nyúlnék, és az elbőgné magát, az összes állat húsz másodpercen belül védőn körbesereglené, és akkor bizony szégyen a futás, de - idegennek - hasznos.
- Említette, hogy a gazdasága kezdettől számos hazai, majd európai uniós támogatást kapott. Legtöbbjét azzal a feltétellel, hogy békében, vagyis tisztán és vegyszermentesen hagyja a földet.
- Az itteni földek már egyébként is tiszták, mióta megszűnt a szlovákiai papírgyár és az ózdi ipar szennyezése. Az ökológiai gazdálkodás nagyon hálás terület, amit a magyar állam a Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Programmal már az uniós csatlakozás előtt is honorált. Ez most a Nemzeti Fejlesztési Tervben területalapú normatív támogatásként folytatódott, amihez ötéves szerződéssel mi is csatlakoztunk. Az uniós tagság óta valóban megszaporodtak a források, igazán nincs okom panaszra. Csak néhányat említek. Hektáronként húszezer forint alaptámogatás az extenzív gazdálkodásért, vagyis mert nem csak annyit veszünk ki a természetből, amennyit ad, tízezer forint. Az alternatív energiaforrások kialakításáért és előállításáért, amit elkezdtünk, és lassan befejezünk, idetartozik a biomassza, a napkollektor, a lótrágyából nyert fűtőanyag, hazai támogatást kapunk, gépvásárlásokra szintén. A növendékek eladásából származó árbevételen kívül mi jobbára támogatásokból élünk. Ezért lenne hasznos, ha ezt a technológiát és gazdálkodási rendszert mint nemzeti kincset másutt is alkalmaznák az országban.