Árjáték a búzaföldön

Az idén ugyanis nincs mit ünnepelni. Esett az eső, szárítani kell, a természet kéthetes késésben van. A gabona millió tonnái még a magtárban, ráadásul az új termést már más szabályok szerint minősítik, más szerint kell tárolni. Az üzemanyagár csak kúszik felfelé, ami szállítás tavaly húsz forint volt, mostanra harminc lett, a többi költségnövelő, bevételcsökkentő, az életet drágító intézkedésről nem is szólva.
Az idei aratás kőkemény számításokra szorítja a magyar gazdát: támogatás ide vagy oda, a nyakán maradt áru akkor is veszteség, ha elvileg intervenciós felvásárlási lehetősége van rá. Novembertől. Ahol viszont nem lesz meg a kellő - étkezési - minőség, ott talán még aratni sem érdemes.
Ősszel írtuk: kegyelmi év volt a 2005-ös, mert az uniós rendszer még megvette, kifizette a felesleget. A bürokraták viszont már most lázasan dolgoznak azon, miként lehetne ez másként. A kelet-közép-európai gabonatermesztő övezet hatékonyabb, olcsóbb, mint a nyugati térségeké. Ez persze gazdasági érdekeket sért. Ráadásul a nyakunkba liheg a még olcsóbb dél-amerikai konkurencia, amely saját feleslegét a már sokat emlegetett - ó, most nézz le ránk, te magasban létező benzinár! -, főként gabonatermesztésre alapozott bioetanol-gyártásban öli el.