Genetikus, aki művésznek született

- Szerencsés ember! Megengedheti magának a mobiltelefon mellőzését.
- Magyarországon 1971-ben rendezték az első vadászati világkiállítást. Akkoriban angolul jól beszélő és gépkocsival rendelkező fiatalemberként egy nagyon tekintélyes angol lordot kalauzoltam. Ma is élénken emlékszem tanácsára: "Péter! Amennyire lehet, őrizd meg a privát szférád." Hát én megőriztem.
- A múlt század hatvanas éveinek elején angliai pályázatot nyert el. Akkoriban ez nem volt általános az egyetemisták körében.
- A legnagyobb angol tejszövetkezet hirdetett ösztöndíjat, s én is pályáztam a gödöllői agráregyetemről. Kemény nyelvi rostán estünk át, s a tucatnyi európai fiatalból ketten feleltünk meg. Itthon két ember, a dékán és a minisztérium egyik vezetője vállalt értem személyes garanciát. Az Angliában töltött esztendő alatt az egyik mesterséges termékenyítő központ tenyészbikáit gondoztam.
- Vonzó vagy taszító volt az általunk hűvösnek hitt brit közeg?
- Könnyen beilleszkedtem. Jól teniszeztem és lovagoltam, ami a társasági életben határozottan előnyömre szolgált. Ott is hódoltam akvarisztikai szenvedélyemnek. A szigetországban jó üzletnek bizonyult díszhalakkal kereskedni.
- Mikor ragadta meg az apró halak világa?
- Hatévesen, karácsonyra kaptam az első akváriumot édesapámtól. Az egyik hal szülésének még aznap este tanúja lehettem. Tízéves koromban már tagja voltam az akvarisztikai szövetségnek. Két év múlva az ELTE-n, hat esztendővel később, 1958-ban pedig már Lipcsében tartottam előadást. Nem egy új változat kitenyésztése fűződik a nevemhez.
- Milyen nyelven?
- Természetesen németül. Nagyapám ugyanis korábban másfél év alatt németül és angolul egyaránt megtanított. Ezeken a nyelveken olvastam a szakfolyóiratokat.
- Valahol azt írták önről, hogy viszonylagosan ebben az időszakban volt a leggazdagabb.
- Ez igaz. Általános iskolás koromban üzletszerűvé terebélyesedett a szenvedélyem. Több ezer díszhalam volt, kereskedtem is velük. Akadt olyan időszak, amikor egyetemi tanár édesapám havi kétezer forintos fizetésének a két-háromszorosát is hazavittem.
- Ha ezért nem is, de más okból később neheztelt önre az idősebb Horn professzor. Úgy vélte, keveset van a katedrán, politikai szerepvállalását pedig sokallta.
- Külföldön számos kollégámnál láttam azt, amit később saját bőrömön tapasztaltam: a tudományszervezés bizony rengeteg időt elvesz. Kaposvárott munkatársaimmal együtt gyakorlatilag a nulláról építettünk fel egy nemzetközi hírű kisállat-tenyésztési intézetet. Közéleti szerepet is vállaltam: 1985-ben volt az első igazi képviselő-választás az országban, s a körzetben én nyertem. Később a parlamentben a kulturális bizottság elnöke lettem.
- Nocsak! Hogy kerül a csizma az asztalra?
- Olyan kivételes képességű emberekkel dolgozhattam együtt a kulturális bizottságban, mint a színész Kállai Ferenc és Avar István vagy a szobrász Varga Imre. Magam is meglepődtem, amikor az előző elnök váratlan halála után a tagok többsége az én nevemet írta a cédulára.
- A színházi világ másként is beköltözött a családba.
- Idősebb leányom, Andrea, Lengyel Ferenc színművészhez ment feleségül. A nagy szerelemből két gyermekük született.
- Néhány éve a Kaposvári Egyetem rektoraként művészeti fakultást indított. Milyen megfontolásból?
- Az emberek nyolc százaléka művészeti génekkel születik. Ez a statisztika már az altamirai barlangrajzok készítőinek idején is érvényes volt. A művészeti kar indításának jóformán nincs tehát kockázata, hiszen majd' minden tizedik ember lehetséges és áldozatkész hallgatónak számít. Kaposváron mindez beigazolódott.
- Tudományos pályafutásának egyik lényeges vonulata a heterózistenyésztés. Igazolódni látszik általa, hogy genetikailag minél távolabbi szülőket párosítanak, az utódok annál nagyobb valószínűséggel múlják fölül őseik teljesítményét. A Horn-vonalra is igaz lehet ez a szabály?
- Apai ágon számon tartott őseimet rebellis királyellenességük miatt úgy kétszáz éve száműzték Svédországból. Dánia, Anglia, majd Németország következett ezután. Tizenhét éves nagyapám német állampolgárként cigarettát csempészett Isztambul és Berlin között, s multimilliomos lett belőle. Aztán telefontársaságokat alapított Kairóban, majd Bombayben, s degeszre kereste magát. Gyönyörű nagymamámmal, Beöthy Katával a Kheopsz-piramisnál találkoztak, s két nap múlva megkérte a kezét. Anyai ágon magyarok és osztrákok a felmenőim. Tiszta uniós vérvonal, mondhatnánk manapság a családfámra.
- "Ilyen leszegényített mezőgazdasággal nem szabad közelébe sem menni az Európai Uniónak" - nyilatkozta még 1996-ban. Sovány vigasz, de figyelmeztetése beigazolódott. Sikeres kutatóként milyen érzés végignéznie életműve megtiprását?
- Végtelenül szomorú. Ám nagyot téved az, aki azt hiszi, hogy fejlett növénytermesztés hosszú távon fenntartható korszerű állattenyésztés nélkül.