Kötelező megfelelni

Ugyan mondja már meg, szerkesztő úr: miért nem kapok én semmilyen állami támogatást? – szögezte nekem a kérdést a minap egy mesterember. Amolyan kihalófélben lévő falu kovácsa az illető. A trélerek laprugóit éppúgy megjavítja, mint a szomszédasszony kilyukadt fazekát. Értetlenül nézhettem rá, mert folytatta: – Szerencsés János a minap az ekevas élezése közben megjegyezte, tavaly csak azért kapott majd négymillió forintot, mert megműveli a földjeit.
Magyarázhattam emberemnek az isten szabad ege alatti gazdálkodás kockázatairól éppúgy, mint a mezőgazdaság nagy befektetéssel, lassú megtérüléssel, bizonytalan haszonnal járó sajátosságairól. Láttam a szemeiben, hogy hiszi is, meg nem is, amit mondok neki. S a kovácsmester értetlensége jellemző társadalmi hangulatot tükröz szerte az unióban. Ezért is hangoztatta nemrég Mariann Fischer Boel, az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztosa: „A kölcsönös megfeleltetés a megreformált közös agrárpolitika (KAP) központi eleme. A közvetlen támogatások csak akkor lesznek elfogadhatók a nyilvánosság számára, ha az emberek megértik a vidéki gazdálkodók létfontosságú szerepét, s belátják: ennek fejében támogatjuk őket."
De mi is az a kölcsönös megfeleltetés (kmf)? Egyszerűen fogalmazva a kornak, a környezetnek, a növény- és állatvilágnak egyaránt megfelelő szakszerű gazdálkodás. Nincs benne semmi különös, csupán annyi, hogy az ápolt vidékről gondoskodó, biztonságos élelmiszereket termelő gazdákat ellenőrzik. Vagyis mérlegelik, jó helyre ment-e a támogatás, nem fordítják-e másra a pénzt a termelők, mint amire adta nekik az unió, vagy egy-egy ország nemzeti költségvetése? Adóforintokból természetesen, vagyis mindannyiunk pénzéből.
A rendszer csak errefelé új keletű, gyökerei a hetvenes évek USA-beli agrárpolitikájához nyúlnak vissza. Akkor és ott kötöttek össze először bizonyos támogatási programokat egyéb, azoktól látszólag idegen kötelezettségekkel, például környezetvédelmi feltételekkel.
A kmf teljes neve: „egységes és kötelező kölcsönös megfeleltetés". Az újdonság a „kötelező" kifejezésben van. Az unióban korábban is ismert volt a kmf, ám nem kötelező jelleggel. Az önkéntes bevezetés lehetőségével néhány tagállam, például Dánia, Hollandia és Franciaország élt. A jövőben azonban az EU minden tagállamában egységesen megköveteli a kmf alkalmazását.
Ennek lényege, hogy a közvetlen támogatás teljes kifizetését a mezőgazdasági földterülettel és az agrártermelés különböző tevékenységeivel kapcsolatos szabályok megtartásához kötik, nem pedig az árutermeléshez. Ha egy gazda vét az előírások ellen, akkor gazdasága teljes támogatási összegének tíz-húsz százalékát megvonják tőle, súlyos esetben pedig ki is zárhatják a kedvezményezettek köréből – tájékoztatott Bögréné Bodrogi Gabriella, az FVM szakmai főtanácsadója. (A részleteket lapunk későbbi számaiban ismertetjük.)
A kmf megítélése szemlélet dolga – fűzte hozzá. A borúlátóak szerint ez egy újabb „brüsszeli húzás", amivel feleslegesen nyomorgatják a gazdálkodókat és a szakigazgatást. Az ésszerűen gondolkodók úgy vélik, hogy a kmf többletterhet jelent ugyan, ám elősegítheti a támogatások társadalmi és nemzetközi elfogadottságát. A bizakodók meg azt mondják, remek eszköz a gazdálkodók környezettudatosságának javításához, ezáltal közelíti egymáshoz a fogyasztókat és a termelőket.