Van, aki várja az értő szót

Az FVM és a holland nagykövetség szervezésében nemrég szakértői fórumot tartottak a szaktanácsadásról. Fontos területre tévedtek, hiszen egy holland farmer ezt mondta: egyszerű a dolgom, mert „csak” a szaktanácsadómra kell hallgatni a mindennapi munkámban. A jelenlegi szaktanácsadási rendszer természetesen ott sem egyik napról a másikra alakult ki.
A mai gyakorlatról Klaas Plas, a DLV Plant szaktanácsadó cég nemzetközi kertészeti menedzsere számolt be – méghozzá magyarul, hiszen évek óta hazánkban ténykedik. A kezdetek a XIX. század végére nyúlnak viszsza, amikor a tengeren szállított olcsó amerikai búza válságba taszította mezőgazdaságukat. Akkor a holland mezőgazdasági minisztérium fennhatósága alá került a szakmai oktatás és kutatás, valamint a független szaktanácsadás is. Ez a szisztéma egészen 1990-ig működött. Akkor kezdődött a szaktanácsadás fokozatos privatizációja, több mint százéves tapasztalat birtokában.
A DLV Plant ma már kizárólag a szaktanácsadásból él, amelynek középpontjában a termelők kiszolgálása áll. Ez elmélyült gyakorlati ismeretek nélkül aligha lehetséges. A DLG 160 munkatársának – az igazgató kivételével – meghatározott bevételt kell produkálnia, hiszen ebből élnek. Számos országban leányvállalatuk is működik, s még a magyar szamócatermelők is szívesen fizetnek a számukra hasznot hozó szakmai tanácsokért. Hollandiában a keresztmegfelelés bevezetésében – ami nálunk, mint arról korábban már írtunk, 2009-től lesz kötelező – a szaktanácsadás sokat segített a farmereknek. Felkészítették őket a növény-egészségügyi, a talajvédelmi és más szabályok alkalmazására.
A magyar agrár-szaktanácsadás megkerülhetetlen szereplői a hatósági feladatokat is ellátó falugazdászok. Ők naponta találkoznak a kisebb-nagyobb termelőkkel, így aztán feladataik is összetettek. A területalapú támogatási kérelmek elektronikus benyújtásában éppúgy segítenek, mint a szakmai és a piaci információk továbbításában. Egyikük a közismert reklámra utalva nemrég így fogalmazott: „további kérdéseivel forduljon orvosához, gyógyszerészéhez és … falugazdászához.”
Az uniós előírásoknak megfelelően 2006-tól átszervezték a magyar szaktanácsadási rendszert – amiről Wayda Imre, az FVM vezető főtanácsosa beszélt. Az országos központhoz hét, az agrár-felsőoktatási intézményekhez kapcsolódó régiós szervezet tartozik, hozzájuk pedig az ország 83 területi szaktanácsadási központja (tszk). Az agrárkamarai hálózat, néhány kutatóintézet és szaktanácsadó cég is része a hálózatnak. Jelenleg csaknem 1600 regisztrált szaktanácsadó van Magyarországon. Ők a szaktanácsadói névjegyzékbe meghatározott követelmények alapján kerülhetnek be, és évenkénti vizsgák teljesítésével maradhatnak benne.
Egy-egy gazdálkodó az EMVA uniós forrásból 2013-ig legfeljebb háromszor vehet igénybe, összesen 1500 euró szaktanácsadási támogatást. A területi központokkal kötött szerződést automatikusan továbbítják az MVH-nak, s a gazdálkodó a hivatalhoz benyújtott kifizetési kérelemmel igényelheti a támogatást. Az FVM adatai szerint tavaly több mint 9200 szerződést kötöttek, mintegy 950 millió forint értékben. Az idén alig több mint 3700-ra csökkent az igények száma, ami a bizalom megrendülését jelzi.
A vitában felszólaló Bittsánszky János, a Magyar Kertészeti Tanács elnöke szerint ez nem is csoda, hiszen a magyar szaktanácsadási rendszer megfelel az uniós elvárásoknak, csakhogy éppen az érdemi rész, a hollandok gyakorlatias és termelőket szolgáló szemlélete hiányzik belőle. Erdősi Bálint 45 éve szaktanácsadó, aki szerint fontos a bizalom: őt szinte családtagként fogadják a termelők. Jó lenne, ha a szaktanácsadásnak becsülete lenne hazánkban is, hiszen a gazdák nagyon várják az értő szót, a segítséget – fejtegette.
Szabados Gábor a szaktanácsadás függetlenségét hangoztatta, mert szerinte a hazai szaktanácsadók zöme valamelyik nagy termékforgalmazó céghez kötődik, így aztán annak profitszerzésében érdekelt.