Vadpálinkára vadásznak

Húsz évig dolgozott villanyszerelőként a dudari bányában Varga László, akiről szócikk is található a Mesterpálinkák, pálinkamesterek című könyvben. Na, erre mondják azt, hogy nem jött volna létre, ha…
– Ha nincs az én nélkülözhetetlen párom, aki a gyümölcslekvárok mesterasszonya is! – mosolyog feleségére, Irénkére a vörösréz üstös, fatüzeléses, aszalt gyümölcsöktől és színes cefréktől illatozó pálinkafőzdében a hatvanegy éves házigazda. – Meg ha nem kopogtat be hozzánk, épp egy malacellés kellős közepén Kopátsy Sándor közgazdász professzor. Hála az égieknek, ezt a rendkívüli embert máig családunk barátjának és kisebbik lányunk fogadott nagyapjának mondhatjuk. Mert neki köszönhetjük a vadpálinka karrierjét! Emlékszem, pedig már huszonöt éve történt: tizenhetet ellett a kocánk, amit a professzor úr és neje ámulva nézett. Majd elmondták jövetelük célját: a bakonyi víkendházuk környékén gyűjtött vadgyümölcsökből nálunk akarnak pálinkát főzetni. Micsoda megtiszteltetés volt, és milyen finom pálinka lett abból!
Vargáék családi vállalkozásának története (két lányuk s egyik vejük is részese) szinte meseszerű. A mester a csetényi földbirtokosságon egy szegény cselédcsalád legkisebb, tizenharmadik gyerekeként látta meg a napvilágot. A bánya fiatal villanyszerelőjeként beleszeretett a kertésztechnikus Irénkébe. Összeházasodtak, két lányuk született, és 1981-től a zirci áfész tulajdonában lévő szeszfőzdében dolgoztak. A szövetkezet előbb gebinbe, aztán végleg eladta nekik a főzdét. S mire a nagy költségek miatt a bérfőzésnek bealkonyult, ők már belevágtak a kereskedelmi főzésbe.
– Nekünk bejött, mert Kopátsy Sándor ösztönzésére előtte évtizedekig kísérletezgettünk – mondja Varga László. – Nemcsak a vadgyümölcs főzetekkel, hanem elődeink régi technológiájával is, aminek eredményeként egyik forgalmazónk szerint a mi pálinkánk olyan, mint a Rolls-Royce, mert egyedi és kézzel készült.
– Mi a titkuk?
– Igazából semmi. Országosan a főzdék közül termelésben a legkisebbek, választékban pedig a legnagyobbak vagyunk a majd’ huszonötféle pálinkánkkal. Mi kitartunk a hagyományos rézüstnél, a fatüzelésnél, és a gyümölcsöt, a kertit és az erdeiket is, az áfonyát, csipkét, galagonyát, kökényt, somot, madárberkenyét vagy bodzavirágot úgy mossuk át, hogy egy gallyacska, egy porszem se maradjon benne. Kézzel magozunk, zúzunk, darálunk és keverjük a cefrét. Napi tizenöt-tizenhat órát dolgozunk. Mi szárítjuk az aszalékot is, ezen érleljük az ágyas pálinkát, amitől csodálatos a zamata, a színe.
A mester beavat abba a titokba is, hogy a vadpálinka literéhez (azért készül kevés belőle) gyümölcsből a hagyományosoknak a többszöröse, legalább harminc kiló kell az alacsony cukortartalom miatt. Megtudom azt is, hogy győri szereplésekor Gregor József az ő birsalmapálinkájukat favorizálta, Kopátsy professzor úr pedig valósággal fellélegzett, amikor a becstelen műanyag flakonok után végre homokfújt üvegekbe palackozták a keresett nedűket. Vargáék viszont az elmúlt évtizedekben talán egy liternyit se ittak meg azokból a pálinkákból, melyek már a Kanári-szigeteken is hódítanak.