Zöld arany a fák alatt
A nyár derekán és az ősz közeledtével a gondos gazda udvarán szinte mindennapos látvány a fák alól integető potyadékgyümölcs. Sokak számára ez csupán bosszantó kerti hulladék, amelyet nehéz kerülgetni a fűnyíróval, pedig a földre hullott termés valójában értékes kincs – feltéve, ha tudjuk, mihez kezdjünk vele. Nem mindegy ugyanis, hogy a kosárba gyűjtött gyümölcs a komposztba, a cefréshordóba vagy éppen a tűzre kerül, hiszen a meggondolatlan válogatás akár a jövő évi termést is veszélyeztetheti.
Kép: Ripe, mature red apple in front of domestic production, homemade distillery made of copper, making moonshine schnapps, alcoholic beverages such as brandy, rakija., Fotó: Roman023_photography
Hálás jószágok a házunk táján nevelt gyümölcsfák, de a gondoskodást megháláló bőséges termés mellett óhatatlanul szembesítenek minket a természetes hullással is. A szél, a hőség vagy a túlzott terhelés miatt a földre pottyant almák, körték és szilvák sorsa kulcskérdés a kert egészsége szempontjából. Ha a potyadékot egyszerűen otthagyjuk a fűben rothadni, azzal a legrosszabbat tesszük a portánkkal, hiszen a bomló gyümölcstömeg pillanatok alatt a darazsak, a muslicák és a legkülönfélébb gombás betegségek melegágyává válik. A takarítást tehát nem halogathatjuk, a válogatás során azonban érdemes szigorú mércét alkalmazni.
A legfontosabb feladat, hogy a beteg, fertőzött darabokat azonnal és könyörtelenül elkülönítsük az egészségesebb társaiktól. A moníliával fertőzött, barna és penészgyűrűs almákat, a mumifikálódott szilvákat semmi esetre sem szabad a komposztra dobni, mert a gombaspórák a humusszal együtt jövőre visszakerülnek a talajba, és újra megfertőzik a fáinkat. Az ilyen menthetetlen termést a legjobb mélyen elásni a kert egy távoli sarkában, vagy ha a helyi szabályok engedik, a zöldhulladékkal elszállíttatni. Ezzel szemben a csupán szélverte, eséstől megnyomódott vagy kissé rágott, de egyébként egészséges gyümölcsök kiváló alapot adnak a kerti komposztnak, ahol értékes tápanyaggá bomolva segítik majd a veteményest.
Ha a fa alól összegyűjtött termés nem beteg, csupán a túlérettség miatt pottyant le, a konyhában is új életre kelhet. A kissé nyomódott almákból és körtékből nagyszerű lekvár, befőtt vagy lédús gyümölcsszósz készíthető, a legszebb darabokat pedig azonnali fogyasztásra vagy süteményekbe is elmenthetjük. Ami pedig a konyhai feldolgozásra már túl puha, de még tiszta és egészséges, az a magyar vidéken szinte hagyományosan a cefréshordó felé veszi az irányt, hogy a téli hónapokra lélekmelegítő párlatként szülessen újjá.
A jó kisüsti titka
A lehullott gyümölcsből akkor válhat kiváló minőségű háztáji pálinka, ha a hordóba kizárólag olyan szemeket teszünk, amelyeket mi magunk is jó szívvel megkóstolnánk. A földdel, sárral szennyezett termést a cefrézés előtt alaposan meg kell mosni, a rothadásnak indult részeket pedig gondosan ki kell vágni, mert a nemkívánatos gombák és baktériumok kellemetlen, dohos mellékízt kölcsönöznek a párlatnak. Ugyancsak lényeges a csonthéjasok magozása, hiszen a hordóban hagyott túl sok szilva- vagy kajszibarackmagtól kesernyéssé válhat az ital. Ha a bérfőzde helyett az otthoni lepárlást választjuk a saját célra vásárolt, legfeljebb száz literes berendezésünkkel, a desztilláció során patika tisztaságra és a fűtés precíz szabályozására van szükség, hogy a leégést elkerüljük. A törvényi előírások szerint a saját fogyasztásra szánt évi nyolcvanhat liter párlat elkészítését előzetesen be kell jelentenünk a helyi önkormányzatnál és a vámhatóságnál, a tiszta, megfelelően erjesztett alapanyagból így nyert ital pedig a család igazi, törvényes büszkesége lesz.
