Min múlik a karrier?

A Szonda Ipsos friss felméréséből derült ki mindez, amikor az ország felnőtt népességét reprezentáló ezer embert telefonon kérdezték meg.

Az élethosszig tanulás hívei között a szakmai tudás elmélyítése, a nyelvismeret bővítése dominál. Elsősorban a fiatalok lendületesek, akik az elkövetkező években újabb diplomát, szakmát és nyelvet akarnak elsajátítani. Az említett 41 százalék ellenben az ismeretségi körét bővítené, mert ennek is megvannak a fortélyai.

A közvélemény-kutatás eredménye bizonyosan helytálló, nekem mégis egy barátnőm jutott róla eszembe, aki kereskedelmi diplomás, két felsőfokú nyelvvizsgás fiának másfél hónapig reggelente ingeket vasalt, nyakkendőt készített ki, cipőt fényesített, amikor az ifjú csak úgy az utcáról – igaz, internetes böngészés alapján – nekiindult a nagy Budapesten állást keresni. A reggelek bizakodó, az esték nyomott hangulatban teltek. A telefon ritkán csörgött, mert a meghallgatások után a legtöbb helyen azt a fáradságot se vették, hogy a fiú nemleges választ kapva ne reménykedjen. Végül az anyuka félretette a vasalódeszkát, s elővette a férjét: már pedig hívjon fel mindenkit, akitől csak segítséget remélnek.

Így lett a fiúnak állása, s egyúttal gazdagodott kollégái bölcseletével: a tudás hatalom, de ha nincs munkahelyed, a mai világban kapcsolatok nélkül nem is lesz. A karrier nem a diplomán, a snájdig megjelenésen, hanem igen gyakran az összeköttetéseken múlik, főként középszinttől felfelé, kivált az állami és önkormányzati közszférában. Bár versenyszférában nagyon is számít a tudás, bár a „beajánlás” ott se jön rosszul. Az eminens tanuló tudásanyaga legfeljebb kvízjátékokban hasznosítható, nem az elhelyezkedésben. A csupán internetre alapozott álláskeresés pedig arra jó, hogy megtudjuk, hová nem kerülünk be.