Mi a magyar?

Az élelmiszerkódex összeállításának egyik fő célja, hogy a kiemelt ágazatok – a tej- , gabona-, a hús-, a baromfi- és borszektor – alapanyagai minél nagyobb arányban tartalmazzanak hazai nyersanyagokat. A cél nemes, ám a„hazaiság” kérdésének tisztázása még várat magára. Ezt az agrártárca által életre hívott szakmai bizottság volna hívatott meghatározni. A vita tárgyát az képezi, hogy milyen bel- és külföldi nyersanyaghányad mellett nevezhető valami magyarnak.

A hazai szereplők közül szinte csak a Pick versenyképes Európa piacain. A siker részben annak is köszönhető, hogy a szalámigyár a termékeihez saját érdekeltségi köréből teremti elő az éves sertésszükségletet. Így méltán elismert terméke, a téliszalámi is teljesen hazai alapanyagból készül. Teszi ezt úgy, hogy a hazai állatállomány nem fedezi a teljes magyar piac feldolgozói igényeit.

A hazai termékek azonban nem biztos, hogy a mezőgazdaság fellendülésével járnának. „A túlságosan szigorú kategorizálás sarokba szorítaná a hazai élelmiszeripart, amely egyre nagyobb mértékben kényszerül alapanyagimportra – nyilatkozta Raskó György agrárközgazdász a Világgazdaságnak. Raskó szerint a hazai áruknál nem az importrészarány a kardinális kérdés, hanem inkább az jelenti a gondot, hogy nem rendelkeznek elég magas minőséget jelentő márkatermékkel. „A vállalatoknak inkább arra kellene törekedniük, hogy legalább egy-két sajátos, a magyar ízvilágot tükröző és külföldön is piacképes márkájuk legyen – hangsúlyozta Raskó György.