Az én képernyőm

Úgy látszik, a tv2 nem bírta vele kivárni a decembert, az elmúlt vasárnap vetítette le minden idők egyik legjobb karácsonyi filmjét. (Amúgy igaza is volt, hiszen a sok, agyoncsépelt, nyálas film közül úgyis kilógott volna ez a tüneményes alkotás.) Az Igazából szerelem olyan, mint a legfinomabb francia pezsgő: üdítő, bódító és boldogító. A néző a mosolytól a röhögésig, az elkomolyodástól a meghatódásig végigéli az érzelmek teljes skáláját. S azt sem bánja, ha kora miatt netán már nem érintett, mert elhiszi, hogy talán még rá is vár egy kis szerelem. Ami, hívjuk vágynak, szeretetnek, rajongásnak, vonzalomnak, kötődésnek – a film szerint  mindnyájunkat körülvesz.
Mindezek alapján akár a szokott giccs lehetne ez is. S mégsem az, sőt, a maga műfajában remekmű! Mi a titka ennek a 2003-ban készült angol filmnek? Mitől olyan jó, hogy még a legfinnyásabb, legnagyképűbb kritikusok is elolvadtak tőle? Pedig tíz, egymással csak lazán összekapcsolódó történet fut – ki is tudna ennyi szálat észben tartani? De semmi gond nincs ezzel. És annak a lehetősége, hogy az angol miniszterelnök beleesik nagydarab szobalányába vagy a híres író a portugál bejárónőbe – gyakorlatilag nulla. És mégis rendben van. Mert finoman, ironikusan, meg-megtorpanva, de árad a szerelem.
A jó film egyik ismérve, hogy hajszálpontosan tudja a megfelelő arányokat, miből mennyi szükséges és elégséges. Itt minden jelenetet elnéztünk volna még, de peregnek, száguldanak a történetek. Poénból is bőven van, ráadásul nem is kiszámíthatóak, így hát váratlanok és kacagtatóak, csakúgy, mint a meglepetésszerű fordulatok. Hihetetlenül humoros az öreg rocker nagy visszatérése. Remek az angol kormányfő és az amerikai elnök közös sajtótájékoztatója, amikor is az előbbi a nagyhatalmi arroganciáról beszél, mivel az utóbbi nagyon nyomul – a szeretett pincérnőre. A miniszterelnök tánca pedig egy valóságos kollégáját is megihlette. (Kapott is érte hideget-meleget, de számomra inkább azt bizonyította, hogy filmek terén jó az ízlése.)
És hát persze a színészek. Az angol színészeknél nincs jobb a világon: okosan, finoman, visszafogott humorral játszanak.
Most már csak azt nem tudom, karácsonykor mi lesz műsoron. Csak nem a Reszkessetek, betörők?!