Floyd főz

1. Az ősz a kerti elvonulások ideje, úgy tűnik lassan magára kell hagyjuk a sütögetőt, ami egyben azt is jelenti, hogy a konyhába költözünk, oda, ahol ugyebár időnként szembe jön a Feleség…
2. A kormány a sokat hangoztatott egészségügyi reform részeként bejelentette, hogy százezer alkoholistával akar kevesebbet abból a hatmillió derék piásból, akiknek például készül ez a rovat is. Ez nemcsak tragikus hír számunkra, hanem azt hiszem a Versenyhivatalhoz is fordulok; mégis csak egyenlőtlen küzdelemre kárhoztatja az Apa főz rovatot ez az erőszakos hatalom.
3. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy Apa, főzés-ügyben elvitathatatlan érdemeket szerzett példaképéről, szegény Floyd barátunkról is rossz híreket kaptunk: állítólag gyomorfekéllyel, idegkimerültséggel no és természetesen májnagyobbodással bajlódik az imádnivaló piás szakácskirály, akit most kórházba szállítottak, mert összeesett a thaiföldi Patong Beach-en lévő luxuséttermében. És ez még mind semmi, állítólag alkoholelvonó kúrára akarják utalni. Szép kis jövő, már majdnem olyan, mintha az Apa főz rovatban valami vegetáriánus baromságot olvasnának…
Szóval bajok és bajok… Egyetlen megoldás mutatkozik: a konyhába vonulva – de azért nyílt lángon – elkészítjük Floyd egyik piás receptjét. (Amúgy megnyugtatom a rovat fanatikusait: lesz még egyszer komolyabban is szó Floyd mesterről, tán nem is oly sokára.)
De előbb néhány biztonsági tanács a nyílt láng és mondjuk egy lakótelepi konyha kapcsolatáról. Ehhez két készülék szükségeltetik: úgymint a wook és valami tűzokádó. Ami a wookot illeti, sajna már itt is terjed a lájtos megoldás, tehát nem öntöttvas, ráadásul teflonos, mi igyekezzünk azért az eredetihez tartani magunkat. A wook további baja, hogy az alja gömbölyű, vagyis nem passzol a gáztűzhelyhez; Apa megoldása: van neki még turista korából egy kis gázégője, aminek tetejére viszont pontosan illeszkedik a sütögető alkalmatosság.
Tehát berobbantjuk a gázégőt, benyomjuk – természetesen Floyd egészségére kívánva az első felest vagy egészest –, s belevágunk. A sztenderd Floyd-féle kaja úgy készül, hogy a wook-ba olívaolajat öntünk, fokhagymát, hagymát pirítunk, aztán bele a paradicsomot, a gyömbért, a koriandert, és tulajdonképpen mindent, ami a tájegységünkre jellemző. Mondjuk itt adódhat egy kis eltérés Floyd kedvenc színterei: Grönland, Madagaszkár, Zambia vagy az Északi-sark, illetve a mi lakótelepi konyhánk között, de kövessük Floyd tanácsát, s a hely szelleméből merítsünk ihletet (no meg abból, ami éppen a hűtőszekrényben található). A lassan fortyogó katlanba beledobálunk különféle csirke-, pulyka-, ha a Feleség nem látja, sertésalkatrészeket, mazsolát nyomunk rá, egy-két citromot felszeletelve, aztán a vége felé felöntjük két-három deci fehérborral – annyi talán maradt még az üvegben. Fahéjat és szegfűszeget teszünk bele, ráöntünk még passzírozott paradicsomot, majd már tényleg a végén konyakot vagy whiskyt, és az egészet felgyújtjuk.
A hozzávalók mennyiségét, illetve az elkészítés módját illetően lehetnek eltérések, főzzünk tehát szabadon, fantáziánkat és kreativitásunkat is használva. Amúgy tényleg megnyugtató, hogy nem kell szigorúan ragaszkodni a mester által leírtakhoz, amihez egyébként ő sem tartja magát mindig rigorózusan. A pácolt sült nyulat egy Dzsaipurhoz közeli faluban például földbe ásott gödörben készítik, amit szárított tehéntrágyával bélelnek ki. Floyd alternatívaként felajánlja az alufóliát és az otthoni sütőt, így az ember már valamivel nagyobb érdeklődéssel vizsgálgatja a receptet. Vagyis a Floyd-i életérzés így szól: leljük örömünket a főzésben, kísérletezzünk bátran az ízekkel, és igyunk, ami belefér!