Spórolás

Három fogadópult működött az ötből, mindegyiknél 2-3 vendég állt, előttem csak egy. Bejött négy kigyúrt, kopasz verőlegény. A legtestesebb (nyilván náluk kilóra megy a tekintély) odament az egyik nem üzemelő pulthoz, magához intette a felügyelő kisfőnököt, s csendesen, nyugodt tagolással azt mondta neki:
– Öreg, két perced van, hogy kiszolgálj minket. Mondom a rendelést.
Mondta. A kisfőnök azonnal átlátta a helyzetet, magához intette valamennyi emberét, észtvesztő sebességgel kezdték összehordani a megrendelt ételt-italt. Sikerült a megszabott normaidőt betartaniuk.
Gengszterkéim elvették a tálcáikat, s nekiültek falatozni.
A kisfőnök és csapata szemlesütve folytatta a szótlan vendégkör kiszolgálását.
Az ember fia és lánya lát filmeket, olvas újságot, nézi a tévét, s körülbelül sejti, mi is az a maffia. Igencsak örvend, hogy nem Olaszországban vagy Amerikában szülte meg az anyja. S aztán, íme, szembesül a mindent felülmúló hatalommal. Most már érti, Szicíliában miért nincs sosem tanú olyan bűnügyeknél, ahol hivatásos csaló, rabló, gyilkos vagy más efféle az elkövető.

Örültünk, hogy megúsztuk. Egy kissé elelmélkedtünk, hogy hol élünk, mire is elég százhúsz másodperc.

Közben elment az étvágyam. A fiúk megspóroltak nekem egy ezrest...