Kutyaposta

„Lehet, hogy az, aki nem ennek az internetes közösségnek a tagja, nem ismerheti fel a kutyákat, nem ismerheti őket név szerint, mint mi; nem tudja, melyik seb honnan ered, melyik jószág halt bele az elszenvedett iszonyatba. Nem emlékezhet, melyik fotóhoz tartozó segítségkérés volt zaklatott, melyik elképedt, melyik őrjöngő, melyik elfásult, melyik gyűlölködő és melyik lakonikus. De mindegy is. Azt viszont érezni kell: iszonyú, hogy olyan országban élünk, ahol ezek a borzalmak naponta büntetlenül előfordulhatnak…
…Zacskóba kötötte, ládába, cipzárral behúzott táskába tette, bedobta, kidobta, vízbe vagy kukába dobta, út mentén hagyta; anyjukkal együtt magára hagyta, anyjuktól elszakítva éhhalálra ítélte, rugdosta, falhoz csapkodta, vízbe fojtotta, menhely kapujába tette, lakatlan területre vitte, kamionba pakolta…
Süketen-vakon, egy életet leszolgálva, betegen sintértelepre adta, egészségesen elaltatta, otthagyta, elhagyta, magára hagyta, cserbenhagyta, megkéselte, felkoncolta, kiherélte, hónapokra bezárta, kizárta, elzárta, élve eltemette, felkötötte, autóból kidobta; kilőtte, lelőtte, megvakította, verte, éheztette, alázta…
Pénzt csinált belőle, ellette, megalázta, évekre ketrecbe zárta, évekig tartó kínhalálra ítélte: kísérletbe fogta, laborba vitette, égette, bekente, vizsgálta, hogy az ember kozmetikumai, háztartási szerei, gyógyszerei még kifinomultabbak legyenek…
Kínozta, vágta, szúrta, tépte; becsapta, elcsapta, lecsapta, megszúrta, átszúrta, felnyársalta; megcsonkította, levágta, bevágta, megvágta; közönyösen arrébb ment, nem nézett oda, nem emelte fel a telefont, nem érdekelte, nem fogta fel, gyáva volt, lusta volt, nem intézkedett, nem tett feljelentést, nem vitte orvoshoz…
A kutya pedig sikított, rogyadozott, hányt, könyörgött, kiszáradt, éhezett, sivalkodott, nyüszített, rettegett, szenvedett, remegett, nyivákolt, üvöltött, fázott, sokkot kapott; és várt, bízott, tűrt, szeretett, túlélt, belehalt, hálás volt és persze hitt az emberben – mindezek után is. És ha már semmije sem maradt, őrizte kincsét: vigyázta kis rongyát, egyetlen értékét, mentsvárát, palackját, szivacsát, hogy végül azt is ellopják tőle, hogy hetekig csak a saját vizelete, ürüléke tartsa életben, hogy étlen-szomjan ugyanazon a helyen várja vissza gazdáját, kikötve, rettegve…
Nekem idén Ő az év kutyája.
A bemocskolt, a megalázott, a megkínzott, a tönkretett kutya…”
Aki az ember legjobb barátja…