Ezt írtuk anno...

1948.
Kétmillió darab különféle gyümölcsfaoltványt és vadalanyt vásároltunk Olaszországból, a szállítmánnyal több értékes citrom és narancsfaoltvány is érkezett. Ezekkel fontos kísérletek kezdődnek a meghonosításuk céljából. Az öt olasz növendékfácska arra való, hogy a tudósok megfelelő keresztezés alkalmazásával hazánk éghajlata alatt is termőképessé tegyék őket. A nyár megfelelő hőmérsékletű, a baj csak télen jelentkezik. Kétfajta megoldás lehetséges: télen vagy melegházba kerülnek a déli gyümölcsfák, vagy pedig ki kell kísérletezzük, hogy a csemetékből olyan fákat nemesítsünk, amelyek kibírják a magyar éghajlatot is. Ha minden jól megy, 10 év múlva citrom és narancsfa állhat a magyar gazdák udvarában.

1958.
Milyen a kisgép-ellátottság jelenleg – ezt próbálta megtudni a Szabad Föld. A hagyományos kisgépeket – ekéket, boronákat, szecskavágókat, egyebeket – a parasztság már régóta ismeri, használja. Ezeken kívül új konstrukciójú gépek is kaphatók: már vásárolható olyan mindentfelhordó masina, amely gabonát, szénát, zsákot szállít, gépesíti a rakodómunkát. A legújabb közülük a Kismindenes, amely 125 köbcentiméteres motorral működik, elvégzi a permetezést, ezenkívül a szállítószekrényében 500 kilogramm terhet vihet, és csuklóstengelyével kisebb gépek meghajtására is alkalmas.

1968.
Az étterem kong az ürességtől. Vendégriasztó lassúsággal tesz-vesz a pincér, majd karbatett kézzel tanulmányozza az utca forgalmát. Ötvenöt perce várok már a második fogásra! „Elfelejtették talán, hogy mit rendeltem?” – tör ki belőlem a méltatlanság. Dehogyis kérem, az étel készül, a rántott májhoz idő kell – így a pincér. „Jó, jó, de azért a majdnem egy óra mégis csak túlzás! Mit csinálnának, ha tele lenne az étterem?” Uram, nyugodjon meg – lép közelebb a felszolgáló –, nem lesz az tele soha…

1978.
A kőműves kétezer forinttal tartozott cimborájának, a vízvezeték szerelőnek. A vizes a kőműves állványa alá állt, mellette hű kutyája, a Sátán névre hallgató németjuhász, majd a férfiak a tartozás ügyében ordítozni kezdtek. Az éktelen üvöltésre a kutya is ideges lett, morogni kezdett, de a kőműves azt hitte biztonságban van az állványon, s, hogy ebbéli meggyőződését megerősítse, rádobott egy fandli maltert a kölcsönadóra, aki erre ugrasztotta hű kutyáját, Sátánt, aki rögvest fel is ugrott az állványra, mire a kőműves ijedtében leugrott, és borda- és lábtörést szenvedett. Javító-nevelő munka, kártérítés volt az ítélet, de a kétezer forintos tartozás még ma is áll…

1988.
Országos visszhangja lett annak a vitának, amely a veszélyes hulladékok temetőjével kapcsolatban Ófalu népe és a Paksi Atomerőmű között kialakult. Nem kisebb az ellenvetés áradata Hévízen sem, ahol az egykor kiapadhatatlannak hitt hőforrás, már régóta nem úgy buzog, mint a bauxitbányák termelésének felfuttatása előtt. Amit a korábbi években az érdekeltek megkérdezése nélkül, felsőbb hatalmi szóval intéztek el, abba most beleszólhatnak azok is, akiket eddig nem hallgattak meg. Az lenne a jó, ha a kecske is jól lakna, meg a káposzta is megmaradna. De ha a kecskét szabadjára engedik a káposztásban, akkor nem lesz káposzta, s egy idő után a kecske is éhen hal.

1998.
Az Első Magyar Rendőrmúzeum – stílusosan szólva – lebilincselő látvány. A felújított tarnamérai Almássy-kúriában berendezett kiállítás egyébként a világon éppen a 13. hasonló témájú tárlat. A rendőrmúzeumot a hazai látogatókon kívül rengeteg külföldi is felkeresi, mi több, a szakmai látogatók folyamatosan gyarapítják is a gyűjteményt: postán, csomagban küldik a felajánlott darabokat. Az alkotó ötletért két embert illet dicséret: dr. Gulyás István nyugalmazott állatorvost és dr. Francsics Ottót, Heves város rendőrkapitányát, ők szedegették össze a majdani múzeum anyagát, s ajánlották fel kincseiket egy gondoskodó alapítványnak.