Ezt írtuk anno...

1948.
Falvak és városok országszerte megkönnyebbülten ünneplik a nagy eseményt: a két munkáspárt egyesülését. Nincs többé pártversengés, oktalan ellenségeskedés, csak azért, hogy néhány reakciós volt földbirtokos, parasztokat, munkásokat gyűlölő tőkés nevessen azon, hogyan marják egymást a munkások, a parasztok. Hódmezővásárhelyen ünnepélyesen történt meg a két párt egyesülése. Könnyeztek az öreg földmunkások a városháza üléstermében, azok, akiknek a zsebében ott lapult a kopott, negyven-ötven éves párttagsági könyv. Egy öreg szociáldemokrata kubikus az ünnepély után odalépett Karácsonyi Ferenchez, a kommunista főispánhoz, régi kubikustársához: „No, Feri, megint egy pártban vagyunk!” Nem is válnak el már, soha többé…

1958.
A furcsa, doboz alakú készülék, mellette csinos kezelőnő ül. Egyszer csak megszólal a jobb keze melletti csengő: „Halló, halló. A Pusztabánrévei Állami Gazdaság Szolnokot keresi, halló, halló…” Két-három perc telik csak mindössze el, s máris jelentkezik a hívott állomás. Mert ami Szolnokkal, és még négy megyei állami gazdasággal közvetlenül összeköti a pusztabánréveieket, az nem más, mint rövidhullámú rádió adó-vevő készülék. Ennek segítségével állnak kapcsolatba az egyik távoli üzemegységükkel is, ahol vándoroltatható antennával látták el a készüléket, így aztán a nagy távolság ellenére közvetlenül irányíthatják a gépeket, s az embereket. Igen, ez már a jövő.

1968.
Borivó nemzetből sörivó nép lettünk – keseregnek a borosok, de a változásnak tulajdonképpen a söripar sem örül, hiszen a sörgyárak építési és rekonstrukciós programja nem képes lépést tartani a hirtelen megnőtt igényekkel. Így hát – ahogy eddig – az idei évben sem tudja a keresletet a söripar kielégíteni. De sebaj, mert jön a Coca-Cola: hamarosan nálunk is gyártani kezdik a világszerte ismert, alkoholmentes üdítőitalt! Ez a sajátos ízű, zamatú ital szédületes karriert futott be, alig van olyan ország, ahol ne gyártanák, vagy ne lenne kapható. A magyar Coca-Cola ára 3 forint lesz üvegenként.

1978.
Ha meghallgatjuk a hétfő reggeli munkahelyi beszélgetéseket – megtudhatjuk, melyek éppen a divatos témák. Volt idő, amikor szalonképes diskurzusnak számított a divat, aztán a sport, a politika, a tudomány, a tévéműsor, az autó vagy a kutya, ma viszont leginkább a kertészkedés, a hétvégi munka vált az elsőszámú beszédtémává. Ki mit ültetett, mekkora lett az epre, milyen termésre számíthat, milyen a borának a zamata – valamire való társasági embernek ilyesmikről illik hétfőnként beszámolnia. Rangot kapott tehát a kertészkedés, mondhatjuk úgy is: ma már szalonképes lett a kapa…

1988.
A Baranya expressz indulása előtt fél órával vettem a családommal jegyet nemdohányzó kocsiba. Amikor felszálltunk kiderült, hogy mégis dohányzó helyre kaptam a jegyeket. Még volt időnk, így visszarohantam a pénztárba, ahol a hölgy ezt válaszolta: „Mit képzelnek, az utolsó percben mit akarnak?” Hiába könyörögtem, nem segített, csak végül az állomásfőnöknél sikerült elérnem, hogy azt kapjam, amit kértem. Amikor végre elindultunk, kíváncsiságból végig mentem a vonaton, s megdöbbenve tapasztaltam, hogy az 56 (!) nemdohányzó fülkében talán ha ketten-hárman ültek. Mindezek után mit gondoljak a MÁV „Mi az utasokért vagyunk!” jelmondatáról?

1998.
Hamis ötezer forintosok kerültek forgalomba Borsodban és Nógrádban. A szakemberek szerint ezek még mindig abból a 16 tonnányi fémszálas pénzpapírból készültek, amely, mint ismeretes, tavaly Németországból átjutott a határon, majd az ország belsejében eltűnt. A zöme azóta ugyan megkerült, de pár száz mázsányi még mindig „bujkál”, ezekből kerül elő újra és újra néhány kötegnyi ötezres. Miből lehetne pénzt csinálni? – íme a recept: csináld magad!