Ezt írtuk anno...

1948.
Városi Péter üzeni Falusi Pálnak. „A Pamuttextilművek Rt. dolgozói szeretettel üdvözlik a föld dolgozóit, és bőséges aratást kívánnak.” Bort, búzát, békességet – minden házba Diana sósborszeszt!” „A gazdának jó aratást, a gyermekeknek Egger cukorkát kívánnak a Dr. Egger dolgozói.” „A Magyar Szivarkapapír és Szivarkahüvelygyár Rt. dolgozói jó aratást kívánnak a föld dolgozóinak.” „A falu gyermekeinek Péter-Pálkor is 505-ös Stühmer cukorkát. Ára csak 1 forint.” „Bort, búzát, békességet, Krayer lakkot és festéket.” „Adjon isten jó termést, és legyen jó az ára, hogy teljen a gazdának, jó gazdacsizmára. Emergé.” „A Loden Posztógyár dolgozói: nektek szövetet, ti nekünk kenyeret…”

1958.
Az újkígyósi gazdaközösség megválasztott pásztornak, de most hátat fordítanak nekem, ha azt kérdezem tőlük, mi lesz az SZTK bejelentésemmel. Azt mondták, menjek a tanácsba, ez nem tartozik rájuk. A tanácsba viszont azt mondták, a gazdák választottak, a tanácstól tehát semmit ne követeljek. A Békéscsabai SZTK Alközpont szerint is a gazdaközösségnek kell a biztosításomról gondoskodni, de amikor ezt nekik elmondtam, azt válaszolták, hogy fizessen a legeltetési bizottság. Ettől ugyan nem lettem okosabb, de azt hiszem, ennél sokkal szigorúbban kellene venni az ilyen ügyeket, mert így a sok gazda között elvész a pásztor családi pótléka.

1968.
Huszonötezer ember részvételével, nagyszabású polgári védelmi gyakorlatot tartottak Bács megyében. A feltételezés szerint atomcsapás érte a szomszédos Pest megyét (Ceglédre hullott egy 200 kilótonnás atombomba), s a szennyezett levegőt és port Bács megye falvai, városai felé hajtja a szél. Mivel Izsák község lakóit a „közelgő” atomfelhő elől már nem lehetett kitelepíteni, ezért a falu polgári védelmi parancsnoka az elzárkózást rendelte el. Ennek megfelelően, a riasztás időpontjában a község lakói – több mint nyolcezer ember! – egyszerűen eltűntek. A község 2762 házának ablakain, ajtajain vizes pokróc, lepedő, ágyterítő feszül: ne érhesse radioaktív por, szennyezett levegő a bentlévőket.

1978.
Mi van a halál után? G.-né az édesanyját veszítette el, a temetkezési vállalat azonban csak a kaputól legtávolabbi parcellába tudott helyet adni. Van ugyan hely a legközelebbibe is, de azért áldozni kéne valamit… Az áldozat megtörtént, így a megboldogult nem került túl messzire az övéitől. Sz. L. nagymamáját hamvasztották, ezért csak egy lepedőt kértek tőle. Amikor bevitte, finoman figyelmeztették, hogy illik valamit adnia a halottgondozónak is. Sz. L. átadta a pénzt, mire a férfi közölte, különös gondja lesz a szeretett halottra, „hamvasztás előtt meg is fésülöm…”

1988.
A nemrég megjelent Magyar Statisztikai Zsebkönyv adatai szerint hazánk lakossága az év elején 10 millió 604 ezer volt. Az aktív keresők száma 4.885.200, tovább csökkent a munkások aránya – ők 38,9 százalékon állnak –, 19,3 százaléknyi munkavállaló dolgozik a mezőgazdaságban, 12,5 százalék az egészségügyi, szociális és kulturális területen, a kereskedelemben pedig 10,5 százalék. A nők 73, a férfiak 65,3 évig élnek. Száz háztartásra 111 hűtőgép, 100 mosógép, 87 porszívó, 39 személygépkocsi, 163 rádió, 116 televízió és 56 magnetofon jut.

1998.
Olvasom az újságban, hogy a volt Szovjetunió utódállamaiból érkező „FÁK-lányokat” futtatnak a magyar taxisok. Vagyis az illető szüzek behozzák országunkba azon terméküket, amelyekkel azután más kereskedik. De az is lehet, hogy egyéb tapasztalataikat is hamarosan átvesszük, ugyanis azt is írja az újság, hogy az orosz örömlányok odahaza privatizációs jegyeket is elfogadnak működésükért cserébe. Minálunk meg valószínűleg hamarosan szóba jöhet a kincstárjegy, az államkötvény, netán a kárpótlási jegy is, kárpótolni az elmulasztott örömöket…