Lomtalanítás

Először is megjelennek a lesben álló utánfutósok, akik bőséggel szemezgetnek a kiszolgált, a lakók által enyészetre rendelt bútorokból, háztartási gépekből, lecserélt berendezési tárgyakból, megunt csecsebecsékből, s mindenféle – a fantázia és a józanész által követhetetlen – valamikből. Amikor az első lesipuskások már jól felpúpozottan parkolnak, marokba kapják mobiltelefonjaikat, s értesítésükre kisvártatva jókora teherautó érkezik melléjük. Nem kell sokat rostokolniuk, máris emelgetik fel a platóra az addig szigorúan őrzött súlyosabb szerzeményeket, s dolguk végeztével a távozás hímes mezejére lépnek.
A következő futam a nagyszatyrosaké-hátizsákosoké. Jut még nekik is bőven begyömöszölni való, hiszen ki tudja, hogy az a valami egyszer még mire lehet jó… Persze, ez már soványabb fogás, de a nagybani beszerzők úgyis javarészt azt „legelik” le, aminek a későbbi hasznosítása, meglehet, bizonyos további befektetéseket is igényel – erre pedig a „szatyrosok” nyilvánvalóan képtelenek.
Legvégül a nejlonzacskósoké a terep. Ez igazából afféle guberálásként is felfogható: bottal, törött csővel piszkálgatják a maradékot, s még mindig elképesztő mennyiségű, megmentésre ítélt valamiket szedegetnek össze. Le-letörnek ebből-abból egynehány darabot, aztán amit már ők is félrekotornak, arról nyugodtan elhihetjük, hogy semmire sem jó.
A lecsupált és széttúrt rakás pedig immár az úttestet is kisajátítja. Kerülgetjük a sötétben a felfelé álló szeggel fityiszt mutató lécfoszlányokat, a jókora üvegcserepeket, az alattomosan megbúvó drótcsapdákat. Míg végre egyik reggel arra kelünk, hogy a kukások hajnalban eltüntették a lomtalanítás hordalékát. Az akció legeslegutolsó főszereplője a szél, mely lassacskán elfújja selejtezésünk mindenféle emlékét is. 
Láthatjuk: ami nekünk már nem szükségeltetik, arra lecsap – nos, ez a természet rendje – a városlakó róka, hiéna, dögkeselyű, vöröshangya, s csak a természettan professzora tudná felsorolni, még hányféle élőlény.

(Vajha: a kiszolgált, levitézlett, azaz feledésre ítélhető, vagy netán frissiben megbukott, így kihajítható gondolatok között is meghirdethetnénk a rendszeres lomtalanítást! Mennyivel kevesebb szemétkupacot hagynánk örökül az utódainkra...)