Mézesek

Sportközvetítés a tévében: két nő egy kerti gyermekmedencében, kissé higított mézben azon fáradozik, hogy belevágja a másikát a katyvaszba.
A csúszkáló hölgyek csípőn és combon dobják ellenfelüket, bele a mézbe, egy kicsit elüldögélve a letepert riválison, hogy annak minél jobban átitatódjék a haja a trutyival, majd felkászálódnak, összekapaszkodnak, s folytatódik a „küzdelem”. A sportág tartozékai a medence partján ugrabugráló játékvezető és a székükön ülő bírók.
S persze nézők is buzdítják a két szerencsétlent. A riporter pedig – bemézelés előtti, eredeti hajszínük szerint – szőkének és barnának hívja a küzdő feleket.
Anno, a rendszerváltás egyik első újdonságaként érkeztek meg a pankrátorok Magyarországra. Rengeteg néző gyűlt össze a vérszagra, s roppant csalódottan látta, hogy az ürgék csak mímelik a balhét, eszük ágában sincs agyonverni, lenyakazni, de legalábbis szilánkosra törni az ellenfelet. (Hiába, no, a másnap esti fellépésen is ugyanazoknak a „sztároknak” kellett felmászniuk a ringbe.)
A következő alkalommal már a kutya sem volt kíváncsi a pankrátor világ krémjére.
Most már viszont jöhet hozzánk is a mézbirkózás. Itt nincsenek kellemetlen – elmaradt – meglepetések.
Bugyiig mézes lesz mindkét amazon.