Ezt írtuk anno...

1948.
Néhány nappal ezelőtt nagyszabású ipari összeesküvést leplezett le az Államvédelmi Osztály a Magyar-Amerikai Olajipari Társaságnál. Régóta feltűnt az illetékes szerveknek, hogy a társaság nyersolaj és benzin termelése rohamosan csökken. A nyomozás során kiderült, hogy a cég magyarországi vezetői, amerikai parancsra lecsökkentették a társaság olajkútjainak hozamát, így akarván megakadályozni a magyar demokrácia fejlődését. Bezzeg a háború alatt ugyanezek a vezetők mindent elkövettek, hogy a fasiszta német hadsereg elegendő üzemanyagot kapjon a magyar kutakból. A demokrácia ébersége most pontot tett az összeesküvők üzelmeire, s a hazaárulók felett rövidesen a magyar nép bírósága ítélkezik.

1958.
Matyóország fővárosában, Mezőkövesden ünnepi a hangulat. Zászlók lengenek a főutcán, ezerszínű ruhába öltözött lányok sétálnak, s a legények is, ma, mintha egy kicsit gondosabban borotválkoztak volna. Mezőkövesden soroznak… A sorozóhelyiség udvarán tiszt elvtársak várják a fiatalokat, bent a parancsnok a haza védelmének szent kötelességéről beszél. Aztán kezdődik a sorozás, amely nemcsak alapos orvosi vizsgálatból áll, hanem kikérdezik a fiatalok családi körülményeit, hogy mihez ért, mihez van kedve, s hogy milyen alakulathoz szeretne kerülni. Mire a sorozás befejeződik, hangol a zenekar is: jókedv, nóta, tánc – így zárul a sorozás Matyóország fővárosában.

1968.
Szövetkezetünk nemrégiben két darab tárcsát vett a kecskeméti AGROKER-től. A vételárat feladtuk: 24 800 forintot. Nagy meglepetésünkre reklamáló levelet kaptunk, amelyben közlik, hogy a vételár nem 24 800, hanem 24 800,01 forint, vagyis huszonnégyezernyolcszáz forint és egy fillér. Nem hittünk a szemünknek, de telefonon megerősítették: tényleg ennyi a tárcsák ára. Nem tehettünk mást, egy új utalványon eljuttattuk az egy fillért is. De mi lett volna, ha készpénzzel fizetünk? Honnan vettünk volna egy fillért? Arról nem is beszélve, hogy ha csak egy tárcsát veszünk, ami ezek szerint 12 400,005 forintba kerül, vagyis a szám végén fél fillér található, azt ugyan hogyan fizetjük ki…?

1978.
A pestlőrinci Csillag presszóban, tatarozás után, nagy változások történtek. A falon egy tábla, fekete alapon arany betűkkel: „Kérjük a dohányzás mellőzését!”. A kis, kerek márványasztalkákon egyetlen hamutartó sincs, az italpolcokon pedig csak édes likőrök, üdítők, és mint alkohol, vermut található. Azelőtt a presszó mindig tömve volt, most jó, ha egy-két vendég tér be. A betérők aztán néha megkísérlik, hogy elszívjanak legalább egy fél cigarettát, de a személyzet ennyit sem tűr. Vajon meddig állják a csatát, alkohol, cigaretta és bevétel nélkül?

1988.
Csákány falujelző tábláján ez olvasható: „Legyen Csákány cigánymentes övezet!” Valami nemkívánatos akarat érhette el ezt a négyszázötven lakosú települést. A falusiak véleménye megoszló: „annyian vannak, hogy csak na”, „nem merek szólni, egyedülálló asszony vagyok, mit lehessen tudni”, „fiataljaik inkább a cigányoknak vannak, a mieink elköltöztek”. Aztán kiderül, a szöveg már vagy egy hónapja olvasható. Csak remélni lehet, hogy lesz, aki letörli végre ezt a gyalázatot. Mert – a születési statisztikákat ismerve – előbb-utóbb a betelepültek is írhatnak majd egy másik falutáblát: „Legyen Csákány magyarmentes övezet!”

1998.
Szerkesztőségünk nem lehet meg egy örökké úton lévő kézbesítő, futár, mindenes nélkül. A mi hivatalsegédünk, Misi, már több mint húsz éve látja el remekül feladatait. Megy a postára, a bankba, hozza a tévé- és a rádióműsort, viszi a leveleket, okmánybélyeget kerít, mindezt gyorsan, ügyesen, mosolyogva. Nincs ebben semmi különös, mondhatnánk, csakhogy a mi lóti-futi Misink mozgássérült. Törékeny testében hívő lélek, bízó akarat, jó szándék lakozik. Teljesebb életet él, mint egészséges kortársai. A Guriga Egyesületben ismerte meg a bájos Katit, akivel egymásra találtak, s most életre szóló szövetséget kötöttek. Homoki Mihály és Kovács Katalin boldogsága, közös új életük, a mi örömünk is. (Misikém, gratulálunk a 10 évhez! – a Szabad Föld 2008-as csapata.)