Ezt írtuk anno...

1948.
Hirdetések a Szabad Földben. „Minőséget a dolgozóknak jelszóval megnyílt az Állami Áruházak 16-dik üzletháza a Divatcsarnok épületében.”„Nem tudunk minden telefonálónak válaszolni, így közöljük: IGAZ! Péntek helyett csütörtökön jelenik meg a Ludas Matyi.” „Szüreti mulatságra jelmezek, menyasszonyi, estélyi ruhák kölcsönzése Rácz, Wesselényi utca 17.” „Ügetőverseny október 14-én és 16-án, délután 4 órakor.” „Bútor részletre is készpénzárban. Kombinált szobák 2570-4335 forintig, hálószobák 1760-6020 forintig.” „Minden gazdának Emergé gazdacsizma.” „A 62-dik Magyar Osztálysorsjáték páratlan esélyeket nyújt. Egy sorsjeggyel szerencsés esetben ötszázezer forint nyerhető. A nyeremények összege kereken nyolcmillió forint.” „Megjelent a Népnevelő legújabb száma. A tartalomból: Ki a kulák?; Az imperialisták mesterkedései.; Mit válaszoljon a népnevelő a reakciós hírekre?”

1958.
Kétségtelenül akadnak még nálunk olyan emberek, akik nem képesek megérteni a mai életet. Ők azok, akik csak legyintenek: „más volna itt a helyzet, ha visszaállítanák a többpártrendszert, ha újból 8-10 párt képviselné az érdekeket”. A burzsoázia számára előnyös, ha több párt van, mert azok közül mindig azt juttatják hatalomra, amely a legjobban tudja biztosítani az elnyomók uralmát. Vagyis a többpártrendszer lényegében kétpártrendszer: vagy a népért vagy a nép ellen hozzák létre. Ebben a vonatkozásban az ellenforradalom többpártrendszere is intő tanulságul szolgálhat mindenki számára.

1968.
Filmgyártásunk államosításának 20. évfordulóján a filmművész szövetség és a filmkritikusok szavazással döntötték el, melyik 12 magyar játékfilmet tekintik legjobbnak az elmúlt húsz év terméséből. Íme a tizenkét film: Talpalatnyi föld, Szegénylegények, Körhinta, Hideg napok, Budapesti tavasz, Hannibál tanár úr, Bakaruhában, Ház a sziklák alatt, Tízezer nap, Sodrásban, A tizedes meg a többiek, Apa. Most az ország több filmszínházában felújítják ezt a 12 filmet, hogy azok, akiknek nem volt alkalmuk megismerni a filmeket, végre megtekinthessék őket.

1978.
A szőlőtermést illetően az idén nem számíthatunk rekordra, de hordóügyben jól állunk. Budafokon mostanában készült el két óriáshordó, egyenként nem kevesebb, mint 130 ezer literesek. Bízvást elférne bennük egy-egy mai, lakótelepi kislakás. Ám lakás helyett jóféle bort tárolnak majd a nagyságukat tekintve Európa-rekorder hordókban. „Istenem – sóhajtott fel egyik borissza ismerősöm –, hatszázötvenezer ‘kétdekás’ jönne ki csak az egyikből is, ha az enyém lenne, még az unokám se józanodna ki…”

1988.
Két vörös tölgy nőtt, nődögélt az erdő szélén. Amíg kicsik voltak, nem zavartak senkit, ám, ahogy nagyobbra cseperedtek, kezdték beárnyékolni a szomszédos kertet. Megharagudott rájuk ezért a kert gazdája, s döntött: a fáknak pusztulniuk kell. Mivel kivágni nem lehetett őket, a lassú halál módszerét választotta. Körbefűrészelte a törzsüket, aztán lyukakat furt, amikbe valami maró folyadékot öntött. Akadt azonban egy másik kerttulajdonos, aki kitisztította a sebeket, eltömte a lyukakat is, és most féltő szemekkel figyeli a fákat. Mert a fűrészes-fúrós szomszéd nemcsak gyilkos tervű ember, de ráadásul szorgalmas is…

1998.
Harsonaszó, dobpergés, színes pomponparádé vezette be a mórahalmi pályaavatót. A szegedi újságírók csapata látta vendégül a kormányválogatottat, élén Orbán Viktor miniszterelnökkel. Aki elsorolta, miért is jöttek Mórahalomra. Fiatal az itteni polgármester, márpedig ő szereti és segíti a fiatalokat, de fontos volt az is, hogy a pálya, amelynek a helyén fél évvel ezelőtt még nádas volt, társadalmi összefogással épült, márpedig a kormány helyesli, ha az emberek összekapaszkodnak, és ilyen teljesítményre képesek. Az eredmény egyébként 2:2 lett.