Ezt írtuk anno...

1949.
Hallotta-e szomszéd, hogy új filmet készítenek Budapesten, amelynek a felvételeihez ostrom utáni romokra lett volna szükség? Budapest újjáépítése azonban olyan iramban halad, hogy a filmesek nem találtak megfelelő romokat. Amikor végre a margitszigeti gyógyfürdő romjait megfelelőnek találták, kiderült, hogy már annak az újjáépítését is meg akarják kezdeni. A filmesek kénytelenek voltak kérvényt beadni illetékes helyre, hogy a felvételek miatt néhány nappal halasszák el az újjáépítés megkezdését.

1959.
Az Országos Légi Mentőszolgálat repülőgépe próbaleszállást végzett Sopronban, a leendő repülőtéren. Az egészségügyi szervek szorgalmazására a városi tanács 40 holdnyi rétet bocsátott rendelkezésre – a volt lófuttató helyén – a repülőtér számára. Ezt próbálta ki a vöröskeresztes gép, s a próba sikerült. A közeljövőben megkezdik a talajegyengetést, s ezek után, szükség esetén, már használni lehet a mentőszolgálat kijelölt repülőterét. Bízhatunk abban is, hogy a közeljövőben kiépül majd a repülőtér a személy- és teherforgalom számára is, s akkor majd Sopront is be lehet kapcsolni a Budapest–Bécs közötti repülőjáratba. Ez régi kívánsága a megye lakóinak, de szükségessé teszi ezt a soproni idegenforgalom is.

1969.
Riadozunk a háztáji tehénállomány csökkenése láttán. És nem értjük egészen… Történt, hogy egy idős tsz-tagot lakodalomba hívtak a szomszéd megyébe. El is utazott, asszonyostul, otthon maradt a fia és a menye. S ugyancsak otthon maradt a háztáji tehén is, amit megfejni reggel és este csak a negyedik szomszéd tudott. A harmadik szomszéd ugyanis egy műanyagfröccsöntő kisiparos, a második szomszéd egy beteges, magányos öreg. A közvetlen szomszéd egy traktoros, aki soha nincs otthon, felesége meg váltóműszakos a keltetőben. A fiúnak és a menynek pedig fogalma sincs, hogyan is kellene egy tehenet megfejni. Tetszenek már érteni?

1979.
Nagy az öröm a téeszben: megérkezett a drága, csodaszép, erős Rába-Steiger traktor. Hanem hamar lehervad a mosoly az elnök arcáról, mert jelenti a gépcsoportvezető, hogy nincs olyan legény, aki vállalná ezt a monstrumot. A „mi ütött beléjük?” kérdésre nincs válasz, holott a traktorosok ezen a gépen többet is kereshetnének. Az elnök mérgében gyalog indul a faluba, kigyalogolni magából a dühét. Ám az első keresztutcánál rögvest földbe gyökerezik a lába: a téesz egyik MTZ traktora ott szántja ám Z. Jánosék portáját. S már érti is az elnök, miért nem kell az új masina: a Rába-Steiger túl nagy lenne a háztájikhoz…

1989.
A továbbra sem mérséklődő tiltakozások hatására a kormány elismerte baklövését: egyelőre – leghamarább a kompromisszumos módosítások kidolgozásáig – elhalasztják az autópálya-használati díj bevezetését. Az sincs kizárva, hogy az autóssarc gondolatát véglegesen elvetik, hiszen a belőle származó, csupán szimbolikus értékű haszon nem mérhető az általa keletkező anyagi és erkölcsi károkhoz. Derzsi közlekedési miniszter javaslata például: az autópályadíj bevezetése helyett 1 forinttal emelni kell a benzin árát. Más elképzelések szerint esetleg autó-, illetve útadó bevezetése várható.

1999.
A magát csak sejtetni engedő magyar mezőgazdaság nem lesz képes az Európai Unióhoz csatlakozni. Ott csak pontos nyilvántartás alapján adnak támogatást, osztanak termelési kvótát. A regisztráció szintjére jellemző, hogy minden egyes szőlőtőkéről – ez nem túlzás – tudják, hogy hol található, hány éves, mennyit termelt két, három, öt éve, és, hogy mennyi a paraszt jövedelme. A homályban meghúzódó magyar gazdákra támaszkodva nem lehet jó programokat készíteni, sem végrehajtani. A sok tucat milliárd forint elvész, ha nincs kit megtaláljon.