Megérdemelte a Kossuth-díjat?

– Régi adósságot törlesztettek a kitüntetéssel?
– Tizenkét éve voltam/vagyok minden évben felterjesztve Kossuth-díjra. Már az albizottságnál elkaszáltak. Soha senki nem szakított arra időt, hogy megnézze az előadóestemet. Ha eljönnek egyszer is, talán meg tudják állapítani, hogy alkalmas vagyok-e erre a rangos kitüntetésre. Amennyiben „felkészülten” utasítanak el, azt nem tartottam volna bántónak. De érzéketlenség miatt pofonokat kapni bizony nem a legfelemelőbb érzés.

– Most, hogy Kossuth-díjat kapott, kinek tartozik köszönettel?
– Elsősorban édesanyámnak, aki a vers szeretetére nevelt, engem, a súlyosan beszédhibás kisfiát, és így versmondás közben sikerült leküzdenem a dadogást. Sokat köszönhetek feleségemnek, Ilikének, aki bámulatos odaadással szervezte estjeimet az Egyetemi Színpadon. Sajnos már egyikük sem érhette meg ezt a pillanatot. Párom-alkotótársam, Judit érdemei abban rejlenek, hogy az elmúlt években szinte megújultam előadóestjeimen. Barátaim kőkemény kritikáiért és kritikusaim baráti túlzásaiért is hálával tartozom. Mindenképpen szeretném megemlíteni a Budapesti Kamaraszínház igazgatóját, Szűcs Miklóst, aki nyolc éve ad otthont egyszemélyes színházamnak.

– Senkit nem hagyott ki?
– Várjon, még nem értem a végére… Közönségem hűsége nélkül, amit az elmúlt majd’ ötven évben tanúsított, sem jutottam volna el idáig. Nem hagynám ki a díjkiosztókat sem, akik elismerték-elfogadták az előttük lévő generációk ízlését is, kiálltak a rendhagyó műfajom mellett. Hadd legyek végül patetikus: köszönöm az Úristennek, hogy hiúságomon mindig segített túllépni a kudarcok közepette; azt kérem tőle, segítsen majd az öröm, a siker elviselésében is, s megmaradni emberségemben.

– Megváltoztatja az életét a Kossuth-díj?
– Nem hinném, hogy e miatt többen jönnek be a Budapesti Kamaraszínházba. Ha a plakáton például Koltai Róbert neve alá odaírnák, hogy Kossuth-díjas színművész, attól sem változik semmi. Csak egy a baj: Robi még nem kapta meg ezt a kitüntetést, holott legendás kaposvári színésztársai már túlvannak rajta, pedig ő volt legrégebben a társulatnál. Tehát nem hiszek abban, hogy mostantól rám is többen lesznek kíváncsiak. Nekem már az is elég volt, amikor Jancsó Miklóssal együtt kaptam Prima-díjat – ezzel emeltek fel hozzá.