Hogy lesz egy vállalkozóból papapáj-tenyésztő?

Vigyázni kell a pátyolgatással – figyelmeztet Bak István, rokkantnyugdíjas bádogos-vállalkozó, hobbi-díszmadártenyésztő –, mert jártam úgy madárral, hogy annyira rajtam csüngött, hogy amikor négy hónapos korában kiraktam a röptetőbe a többi madár közé, kárt tett magában. Annyira zavarba jött a lelke szegénynek, hogy nem bírta az elválást feldolgozni. Tanultam az esetből: amikor az arafiókákat etetem, befogom a szemüket, szó nélkül adom a bébitápot, szorosabb kapcsolat nincs. Így is ragaszkodnak hozzám, de kibírják az elválasztást.

Bak István mellett egy két hónapos, félig-meddig kopasz arapapagáj-fióka ül egy kis dobozban. Ezek a ritka madarak az élőhelyükön rendkívül ritkák, mert ugyan általában két fiókát költenek ki, de az egyik lényegesen erősebb a másiknál, és az első próbarepülésnél ez a gyengébb madár pusztulásához vezet. A tenyésztők viszont egy egyszerű trükkel egy költésből akár négy-öt fiókát is felnevelnek: az első három tojást elveszik a szülőpártól, amely így újabbakat rak. A fiókák közül egyet a szülőpár nevel, a többit a tenyésztő, amit nagyjából a gyerekneveléshez lehet hasonlítani.

Kezdetben négyóránként kell őket etetni, ilyenkor éjszaka a feleségem kel fel hozzájuk – magyarázza Bak István, aki azt is hozzáfűzi: a harminckétféle mag keverékéből álló, Angliában gyártott bébitáp ára meglehetősen borsos. Azt már felesége teszi hozzá, megbocsátó mosollyal, hogy az arák az első idényzöldség örömeiből is hamarabb részesülnek nála, mire a tenyésztő azzal védekezik, hogy bár maga is kedveli a banánt, de adott esetben először inkább az arákat boldogítja vele. Amit azok úgy hálálnak meg, hogy halomra nyerik a díjakat a díszmadár-kiállításokon: a dicsőséget a tenyésztő a kitűnő szülőpárokra hárítja.

Ha azt halljuk, hogy egy ilyen jószág hetven évig él jó egészségben, ára pedig háromszázezer forint körül mozog, akkor azt gondolhatjuk, hogy tenyésztésük fényes megélhetést biztosít. Bár léteznek negyven-ötven szülőpárral működő „ara-gyárak”, de olyan nagyságrendben, ahogy ezt Bak István csinálja, a fő motiváció az, hogy a ritka madarak tartásának költségeit kitermeljék a fiókák. – Textiltechnikusként kezdtem, hegesztőként folytattam és bádogosként fejeztem be, nincs olyan munka, amit ne tudnék elvégezni – mondja a tenyésztő, aki így maga építi a cizellált röpdéket, de azt is hozzáteszi: időnként még most is átruccan Sopron melletti otthonából Ausztriába, egy barátja vállalkozásában dolgozni, ha erre van szükség ahhoz, hogy a hobbiját fenntartsa.

De nem csak pénz, hanem nagy tapasztalat is szükséges ezeknek a kényes jószágoknak a tenyésztéséhez. – Az ara coleoptera az egyik legnehezebben költésre bírható madár – magyarázza Bak István. – Én például zöld mogyorót adok nekik a párzási időszak előtt két héttel, annak az E-vitamintartalma párosodásra készteti a madarat. Rutinos ember látja, mikor kezdődik az előjáték, mintha játszanának, veszekednének. Mégis, a tapasztalat sem minden, szerencsére is szükség van: idén például csak két fióka kelt ki tizennégy tojásból.

A tenyésztő nem csak az arákat kedveli. – A középtestű papagájokat a színeik miatt szeretem. A barátpapagáj kolóniában él, ha sokan vannak, olyan hangot adnak, mint az óvodások. Tavasszal kocsiszám hordom haza az arborétumból a gallyakat, két nap alatt olyan nagy fészket építenek belőle, mint a kocsiderék, fantasztikus édes madarak, őket azért szeretem. A nemes papagáj barátságos. A hím kevésbé színes, de ha a szárnyait megemeli, akkor alatta gyönyörű rubinszínű. Akkor látszik, ha esik az eső, vagy locsolom permetezővel, és megemeli a szárnyát. Borzongatóan szép madár.

Bár ha jobban meggondolom, minden madár szép.