Alattomos gólyahalál

Valami ilyesféle gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor megláttam a gólyát Tiszakóródon. Ott feküdt szegény egy útkereszteződésben két villanyoszlop meg egy transzformátor tövében, akkor már két napja halott volt. Agyonütötte az áram. „Ez a harmadik az idén” – mondta egy arra járó biciklis, és egy száz méterrel arrébb lévő fészekre mutatott. Három kis gólyát neveltek fel az öregek, de mára nem maradt közülük egy se. A villany végzett velük. Azt is mondta a biciklis, hogy alattomos hely ez a transzformátorral megterhelt sarok – nincs év, hogy meg ne halna itt  két-három gólya.

Szóltak már a falubeliek a helyi áramszolgáltatónak ezerszer, hogy szereljenek fel valami egyszerű, de hatásos védőkosarat a halálosztó oszlopra, de a füle botját se mozdítja senki. Pedig meg se kottyanna a vállalatnak, ha a legveszélyesebb oszlopokra itt is felszerelne egy-egy kosarat. De az is valószínű, hogy az önkormányzat sem rokkanna bele egy ekkora kiadásba.

Márpedig alattomosan pusztít az áram, anyira, hogy német meg francia földön a gólyák nagyobb része már áldozatává vált – arrafelé lassan nem is lesz egy sem.

Azért reméljük, a mi gólyáinkra mégsem ez a sors vár.